Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
206 dogmatikus teológia áttanulmányozása árán szerezhető meg. Nehezen gondolható el olyan tudomány, ami az igazság és a gondolat pompásabb, mélyebb, sokszerűbb, vagy felemelőbb kincseit tárná fel, mint a skolasztikus teológia. A skolasztikus teológia tárgykörében pedig nincs szebb a megtestesülés tárgyalásánál. Azt lehet mondani, hogy, mintegy a bölcseségnek húsz területét foglalja magába, amelyek mindegyike kimeríthetetlen, mert azt Isten tölti be. Itt gyújtja fel a teológia világító lámpásait, hogy az isteni tervek előcsarnokaihoz vezető útra irányítson. Tárgyalásunk első részét a megtestesülés és az első ember bűne közötti összefüggés tölti ki. A megtestesülés természete és lényege, a felvett természet és részei, a személy, amely ezeket felveszi, az indokok, amik a felvételre késztetik, — ezek alkotják a másik öt felemelő, de titokzatos terület tartalmát. Krisztus kegyelme, ismerete, emberségének hatalma, testének és lelkének hiányai, az Egyház e tárgyról való tanításának módja, ennek az isteni tudománynak ugyanannyi ágát alkotják. Krisztus lénye, vagy léte, akarata, érdeme, alázatossága. imái, gyermek volta, előrerendelése, imádása, papsága, teszik teljessé a húsz területet, amikről a teológiában köteteket lehetne írni. A misztikus teológia inkább Krisztus Urunk különleges titkaival és különböző állapotaival foglalkozik, mint a megtestesülés körülményeivel. Mi köze van már most a legm. Oltáriszentségnek, a teremtés foglalatának, magyarázatának és koronájának a megtestesüléshez? A skolasztikus teológia világosságai mind e Szentség köré csoportosulnak, a misztikus teológiának pedig ez a leghatásosabb ereje. Tehát a teológia mindkét ágára tekintettel kell lennünk, mikor ezt szemléljük. Az örök Ige szent személye felöltötte az emberséget és azt csodálatos módon felemelte. így nem csodálkoz-
