Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

18

„hidegség“ járuléka Isten teremtő és fönntartó működése következtében áll fenn. Tegyük most fel azt az esetet, hogy a jeget bedobjuk egy izzó kályhába. Ilyenkor a rendes törvények szerint Isten visszavonja fönntartói tevékenységét és a hőség, amely Isten együttműködése által a tűzben van, megszünteti a jég „hidegségét“. Elmúlik „a hidegség“, mivel megszűnik az isteni fönntartó tevékenység. Ha azonban Istennek úgy tetszenék, hogy a jég hidegségét állandóan megőrizze, akkor a tűznek nem volna semmi hatalma a jég hidegségére, ha még oly hevesen égne is. Ezen a példán láthatjuk, hogyan tarthatja meg Isten a járulékokat szubstancia nélkül, ha akarja.

A csoda maga kétségbevonhatatlan, bármilyen nehéz is azt kielégítően megmagyaráznunk. A szentségi színek megmaradnak, ha a szubstanciák el is távoznak. Krisztus szolgál azok helyett hordozóul. Rá támaszkodnak, ámbár nem érintik. Amint a megtestesülésben a szent emberség nékülözi az emberi személyt, éppúgy az átlénye- gülésben a járulékok fennállanak az őket fenntartó szubstancia nélkül. Ez az egyik hasonlóság a sok közül, amely e két szép és szent titok között fennáll.

A színekre vonatkozó második csoda abban áll, hogy ezek ugyanazoknak a változásoknak vannak alávetve, ugyanazon hatásokat veszik [el és éppen olyan tulajdonságok kísérik őket, mintha szubstanciájuk nem semmisült volna meg.

Tehát meleggé, hideggé, vagy szárazzá válhatnak éppúgy, mintha hordozó alanyuk léteznék, s egyéb hasonló változásnak lehetnek alávetve. Mindez nemcsak látszatra, vagy gondolatban történik, hanem a valóságban is végbemegy. Más szavakkal: Isten mindenható hatalma csodálatos módon jeleníti itt meg az összes tapasztalható tulajdonságokat, pl. a hőséget, hidegséget, szárazságot, stb. Pedig e színeknek nincsen alanyuk, amely változnék, vagy amely hordozná őket. Úgy keverednek és úgy átjárják egymást, mintha egy közös alannyal volnának összekapcsolva. Sőt néhány teoló-