Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

12

tiszteletteljes bátorsággal tölt el bennünket, amint ez az ilyen mélységes titok vizsgálatánál illik.

Jézus itt van az Oltáriszentségben elrejtőzve. Térdeljünk le előtte imádó hódolattal s hadd hirdesse nekünk ez idő alatt anyánk, az Egyház az Eucharisztia szépségét és édességét, jóságát és közelségét. Ha hiszünk is benne, ha ismerjük is őt, még felét sem tudjuk róla, mint kellene; ha beszélünk róla, dadogunk, mint a gyermek. Szeretettől lángragyúlt szívünk még mindig jéghideg, ahhoz képest, amilyen szeretet őt megilletné.

1. FEJEZET.

Az átlényegülés teológiai tana.

Az átlényegülés (transsubstantiatio)1 2 titkát így írhathatjuk körül: a kenyér és bor egész szubstanciájának? lényegének valódi átváltozása és lényegi átalakulása Krisztus testévé és vérévé, úgyhogy e kenyérből és borból csak a színek maradnak meg, lényegük azonban megszűnik, megsemmisül, s helyét Krisztus teste és vére foglalja el.

E szavakat persze nehéz megérteni, s azért egyenkint

1 A középkorban kezdték használni e szakkifejezést. Jelenti a kenyér és bor lényegének a pap szavára Krisztus teste és vére lényegévé való átváltozását. A kifejezés használatát szentesítette a trienti zsinat (1545—63).

2 A szubstancia (magánvaló) meghatározása: „olyan való, mely magában fennáll és nem szorul másra, mint tartó alanyra" (ens existens in se et non in alio tamquam in subiecto intrinsecae inhaesionis), pl. én, az az énekes, ez a virágzó fa. Vele szemben a járulék (accidens, az Eucharisztia tanban még szentségi színek is) „olyan létmozzanat, amely nem áll fenn önmagában, hanem másra szorul, mint tartó alanyra", (ens non existens is se, séd in alio tamquam subiecto intrinsecae inhaesionis), pl. az én bánatom, gondolatom, a fa virágzása. (V. ö.: Schütz A.: A bölcselet elemei. 106. o.).