Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
79 végez. Tanít és dolgozik és imád fáradhatatlanul. Szent radikálizmusa, mellyel a világba állítja az egyetlen Urat, elviszi a Golgotára, a keresztre. Megdicsőíti Istent abban is, ha leköpik, ha belerúgnak, vagy arcul csapják. Abban is, hogy bitófára szegezik és gonosztevőnek kikiáltva kivégzik. Mert nagyon szereti Istent, akarja az ő dicsőségének visszaállítását. Utolsó estéjén tanítványai körében csodálatos misztériumot alapít, mely által új életfolytatást kezd. Minden századokban és évezredekben a teremtett világban Isten imádására akar élni. Akarja, hogy itt legyen teste és vére : ez az én testem, ez az én vérem. Papságot alapít, hogy sokszor kimondhassa ezt a szót. Mert ahányszor kimondja, annyiszor megújítja Isten dícséretét. Annyiszor elfogadja és akarja megváltói életét. Annyiszor megjelenik a kenyér és bor színei alatt és életet kezd Isten gondolatai szerint, akárcsak a Szűz méhében. „Ez az én testem" és „íme, jövök, hogy megtegyem Isten, akaratodat“, azonos értelemben jelentik a Megváltó megtestesülését, életakarását. Igaz, hogy Jézus voltaképen már a megtestesülésben elfogadta az egész megváltói életet : szenvedő szakát is, dicsőséges szakát is, — a keresztet és oltárt, de a megtestesülés magában csak Ígéret. Az Ígéret beteljesítése : a kereszt, és a mise. Jézus a megtestesüléssel tökéletes életet fogadott, és ígért. Ezt az ígéretét a kereszt utolsó órájáig egészen betöltötte. „Consummatum est", — „Beteljesedett". Ez az értelme. Ezt a beteljesedett Ígéretét adta át Jézus oly igazán kifejező módon az Istennek és azóta így van s így lesz örökké az Isten színe előtt, az Istennek odaadott- ság állapotában. Az átváltoztató szavakra ez az örök áldozatélet új formát ölt az által, hogy belefonódik a teremtményvilágba. Részesévé, fejévé lesz, hogy az
