Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
64 azt!“ (Luk. 11, 27.) Hiába lett volna a Szűzanya számára, ha csak a megváltói test és vér anyagát adja, de leikével, gondolatával, érzelmével, nem lett volna anyira méltó a testi Isten-hordozásra. A szent Szűz élőképe és példája minden hívőnek. Ahogy a megváltás művét állandó kíséretképpen minden mozzanatában kíséri a szent Szűz áldozata, úgy kell a hívő léleknek is a szentmisében együtt zengenie Krisztus áldozati szavával. Az Isten Anyjának méltósága teljes fénnyel ragyogott a szent Szűzön. Nemcsak abban, hogy a világra hozta a Megváltót, hanem abban is, hogy együtt hozta vele áldozatát, vele együtt szeretett és szenvedett, s együtt járta a Kálváriát. A keresztfán Krisztus Urunk az áldozatot bemutató főpap. Mellette az egész Egyház nevében a szent Szűz, aki résztvesz és segédkezik az áldozatban. A kereszt- áldozat megújítását, a szentmisét Krisztus az ő papja által végzi: a hívő akkor követi a boldogságos Szüzet, ha nemcsak a szent cselekmény anyagi feltételeiről gondoskodik, hanem lélekben is kíséri az áldozatot, mint Szűz Mária, aki nemcsak szülte az Úr Jézust, hanem a keresztig kísérte. Amint ott közbenjárt, most is közbenjár értünk, hogy a magunk mértéke, de az ő mintája szerint legyünk mi is részesei a szentmisének, Krisztus megváltó igéjének.
