Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
65 A Szentmiseáldozat rendeltetése. I. A szentmise valóságos áldozat, melyet ugyanaz a Jézus Krisztus mutat be, aki a kereszten felajánlotta önmagát. A miséző pap az áldozati ténykedésben csak segítője. Jézus, aki a szentmiseáldozatban önmagát mutatja be, az Eucharisztia színei alatt él. Ez az Eucharisztia szentség is, nemcsak áldozat. A mise egész áldozati erejét a kereszt- áldozatból veszi. Ha tehát a miseáldozat belső erőit és az erők forrását, — az eucharisztikus Jézus áldozati életét érteni akarjuk, akkor előbb a fenti környezetéből kissé élesebb vonalakban ki kell emelnünk. a) Jézus az áldozat látható tárgyának : a kenyér s bornak külső színe alatt él. Mégpedig embersége teljességével él a látható, tapogatható, ízlelhető külső jelek alatt. Ezek a jelek nekem kenyeret és bort jeleznek, de Jézus Krisztus, az igazmondó Isten azt mondta e kenyérről és borról, hogy az az ő teste és az az ő vére. Ha tehát szemem látása, kezem tapintása, nyelvem ízlelése ellenére is hiszek Krisztusnak, nem teszek eszem és az igazság ellenére. Jézus, az ő sok csodájával és feltámadásával az igazság iránt érzékkel rendelkezők számára elégségesen bizonyította, hogy Ö Isten nevében beszél. Isten szava pedig igaz : Isten nem hazug. A hívő lélek meghajtja fejét és térdét az Eucharisz- tiában élő Jézus előtt. De eszes természetünk ösztönöz. Szeretnénk megérteni : hogyan élhet itt ? Hogyan lehet elevenség abban az anyagi mozdulatlanságban, melynél több életet mutat az én szememben még a 5
