1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
84 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. (t. i. félreértés történt) „Megvallom, — írja — ezen megvetést eleinte egykedvűleg, sőt némi örömmel tűrtem, gondolván az Iskola nem szorul rám s ez szellemi erőre vall, de miután el kellett hinnem, hogy ezen elmellőzést alaptalan ellenséges indulat szülte — igen fájt. Nem a tán sértett önszeretet miatt, . . . hanem fájt főkép azért, hogy az ellenséges indulat az anyai nyelv és testvéri szeretet templomává szentelt falak közé is behatolt.“1) Majd mikor az iskola a vélt sérelmet és félreértést eloszlatta, örömtől repesve írja : „S ti mindnyájan Nemes Tagok, kik soraim hallatára kedvezőleg ítéltek, emlékeztek — szinte gyermekded, de oly leírhatatlan édes örömét jelentő társatokról, üdvözlegyetek s higyjétek el, hogy a távolban él bennem egy testvéretek, ki rátok s azon bájoló koszorúra, melynek bimbaji vagytok, áldást kér az ártatlan bárány oltáránál, kinek nincs egyéb kívánata, örömének nincs egyéb hiánya, mint meggyőződhetni arról, hogy mindnyájan úgy szeretitek őt, mint ő titeket.“* 2) Horváth István jeles történetíró a Széchenyi Orsz. Könyvtár őre, igazán lélekből fakadó, őszinte lelkesítő szavakat intéz az Iskolához. Oly szép levélben köszöni meg a neki küldött kiadványt és amellett oly buzdító s atyailag oktató sorokban, melyek csak a legnagyobb tiszteletet válthatják ki írójuk iránt : „Haladjatok előre a kedves pályán férfiúi erős kebellel ; ápol- gassátok a mind inkább éledő s emelkedő Nemzeti Nyelvet ; bővítsétek s tágítsátok közöttünk a tudomány határát, törekedjetek nyomós eredetiségre ; dicsőítsétek a Magyar Sión bérceit. De soha el ne felejtsétek, hogy titeket a Mennyei Gondviselés a köznép oktatására szánt leginkább, mely előtt a cikornyás beszéd ritkán szül bő aratást ; el ne feledjétek, hogy azon esetre, ha a Magyar Nyelvnek fő egyházi Díszei megromlanak, kalauzokból botorkáló követőkké lesznek a Magyar Papok.“3) Ezen elismerő szavakhoz hozzájárulnak és betetőzik Széchenyi István gróf 1837. július 15.-én kelt levelének következő sorai : „Méltán örvendhet a haza, mely serdülő vallás3) Lt. 1837, 21. ') Lt. 1837, 24. 2) Lt. 1837, 3ö. Teljes szöveg 1. Séda i. m. 321—22. o.
