1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
48 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. A bíboros jóleső szeretettel, nemesítő barátsággal, lekötelező tisztelettel bánik kispapjaival ; ha lépten-nyomon nem bámulnók meg a gondolatok mélységét, a legkényesebb kérdések játszi kezelését, a mélyre pillantó megfigyeléseket, a hang és a kifejezések finomságát és előkelőségét, szinte nem is sejtenők, kivel állunk szemben.., A mű nemcsak a papnevelés terén lesz hatalmas eszköz, hanem a már felszentelt papságra nézve is kincsesbánya saját maga és mások lelki üdvösségére. A fordítás, mely nem szűkölködött nehézségekben, igen sikerültnek mondható. A kötet még három eredeti dolgozatot tartalmaz. Scheffler János az utolsó tíz év egyházi intézkedéseit beszéli meg a szentségek tekintetében, közbe-közbe tért engedve az egyházi intézkedéseken kívül azon gyakorlati tárgyú hittudományi vonatkozásoknak is, melyek közérdekre számíthatnak. Az elismerésre méltó gonddal és szorgalommal gyűjtött anyag alkalmas, hogy a már künn működő lelkipásztorok is forgassák. Feltűnő és talán némi egyoldalúságra mutat, hogy a következő két tanulmány mindegyike a társadalmi kérdés terén mozog. Még feltűnőbb, hogy voltaképen az egész kötet a gyakorlati hittud. körére szorul és az inkább elméleti tárgyak teljesen hiányoznak. Éppen ez és hasonló megfigyelések újból arra késztetnek, hogy emlékezetükbe hozzam a kiadóknak a tavaly mondottat: kívánatos, hogy néha eredeti munkákkal is szolgáljanak, de ne tegyék ezt minden esztendőben . . . A két társadalmi tárgyú értekezést csak rövidített álakban kéllett volna szerepeltetni, hogy helyet szorítsunk más irányú tanulmányoknak, melyek által az Iskola működése kevésbbé egyoldalúnak látszott volna. Nem tagadom, hogy Tóth Tihamér tanulmánya (Kath. erkölcstan és gazdasági haladás) szép olvasottságra, a tárgyba való elmerülésre, mélyebb gondolkodásra mutat és a jövőre szép reményeket nyújt, de ha rövidebben beszél, a tanulmány csak nyert volna értékben. Ferencz Ferenc, aki a tízparancsolat szociális tanításáról ír, szintén szépen dolgozott, de kevesebb lapon is ugyanany- nyit adhatott volna, ha bizonyos, nagyon is messze menő vonatkozásokat elkerül.
