1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
32 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Kant felfogását ismerteti a kereszténységről, mint természetes vallásról. Megfontolásra és bírálat alá kerülnek a modern tudomány, különösen a modern fizika axiómái is és Halász Béla ügyesen mutatja ki ezen axiómák válságát. Mezgár Lajos is a modern filozófia terén kutat s a modern voluntárizmust (P. ny.) ismerteti és teszi kritika tárgyává. Általában még a filozófia terén is igyekeztek a tagok korszerű kérdéseket boncolgatni, s megadni rá a feleletet. Bergson ismételten előfordul, s most Geist Lajos ismerteti a kritika szemüvegén át a Nobei-dijas filozófus vitalista természete bölcseletéből az élet és fejlődés kérdését. Ugyancsak Geist L. tárja az iskola elé a származástan sokat vitatott problémáját. Lang József a modernizmust, mint korszellemet ismerteti. Ibrányi Ferenc „Az igazság logikai fogalma és a fogalmi ismeret beállítottsága az iskola és William James szerint“ c. nagy tudással készített dolgozatában ügyesen ismerteti az uj scholastika álláspontját e kérdésben, kimutatja a pragmatizmus szofizmáját és belső ellentmondását. Majd ehhez fűzi megjegyzéseit : „Nincs más alap, mint Jézus Krisztus és az Egyház“. Rámutat a hittartalom valláséleti jelentőségére, végig menve az egyéni, társadalmi, tudományos és művészi életen. Szép dolgozat keretében ismerteti a theozofizmust és erőteljesen cáfolja azt Bacsó János. (P. Ny.) Természetes, hogy az iskola nem feledkezik meg a saját filozófusainak, tehát a scholastikus filozófusoknak és a nagy keresztény filozófusoknak bölcseletéről sem. Szent Tamás ünnepén külön gyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya a nagy szent valamilyen tanának ismertetése volt. A gyűlés felolvasóját az iskola választotta. De ezek a gyűlések csak 1918-ig tartottak. A két éves szünet után, nem tudni mi okból, egyszerűen elmaradtak. Szent Tamás bölcseletéhez gyakran fordulnak a tagok s majd ezt, majd azt a kérdést boncolgatják az ő művei alapján. Így Ibrányi Ferenc a substantia és accidens fogalmát ismerteti, s bizonyítja a magánvaló létezését. Foglalkozik a személyiség kérdésével, nem különben a konkrét természet és a személyiség közt fennálló külömbséggel. Ügyesen cáfolja azt a modern
