1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

SZÉCHENYI VALLÁSOSSÁGA.

241

Széchenyi vallásossága.

Ervin Gábor.

A pozitivista és materialista történetírás a történelem nagy egyéniségeit, mint koruk, fizikai és gazdasági körülményeik szükségszerű eredőjét tekintette. Ma azonban, mikor az érdeklődés minden téren ismét a belső felé kezd irányulni, mikor az elmélyedés, a lélek megbecsülése ismét szóhoz jut s a lélek alakító erejéről való meggyőződés újra feléled, a történetíró is tanulmányozza a nagy emberek lelkivilágát s iparkodik megérezni azokat a belső sugarakat, melyek megtermékenyítették lelkűk talaját.

A régebbi történetírás Széchenyi alakjában is inkább a külsőt nézte. Jelentőségét azokban az eredményekben látta, amelyeket gazdasági téren ért el, vagy azokban a változásokban, amelyeket hazánk politikai helyzetében hozott létre. A Lovarda-alapító, Lánchíd-építő, Al-Duna-szabályozó Széchenyi mögött eltűnt Széchenyi, a nemzet lelkiismerete. Elfeledkeztek arról, hogy Széchenyi tüneményes külső hatását azért tudta kifejteni, mert igen mély volt a lelkiélete. Pedig ha lelkiéletét nem ismerjük, titokzatos és érthetetlen marad előttünk egész működése. Hiszen minden tette lelke legmélyéről fakadt. Egész tevékenységének mozgató ereje az Istenszolgálat gondolata.

S ennek megfelelően élete minden mozzanatát megvilágítja vallásosságának ismerete. Gyermekkorát a vallás alakítja, ez vezeti férfikora és munkássága delén át s a döblingi szenvedő legfájóbb kínjait a helytelen irányba terelődött vallásos érzés okozta.

Érdemes tehát elmerülni a legnagyobb magyar lelkének ebbe a mély alaprétegébe, vallásos életébe, végigkisérni kifejlődését, megfigyelni szerepét a kialakult férfiban s utolsó lob- banásait a megtört lelkibetegben.

16