1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
216 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. szerzetesrendek és apáca-kongregációk mintájára alkotni, amelyeknek szabályzata és ruházata nem engedi meg azt a szabad mozgást, amelyet a szociális bajok felkutatása és orvoslása természetszerűleg megkíván l“1) És hogy módszere mennyire bevált, annak igazolása az az értesítő, melyet „A Szoc. Miss. Társulat 20 éve“ cimen adtak 1928-ban. Ez az értesítő 90 oldalán csak a tettek beszélnek. De nekünk itt nem feladatunk ezeknek felsorolása, hanem inkább a gondolat nézése, melyen felépül s mely ily cselekvő erővel bir. Mihályfi az idézett könyvben jellemzésül ezt írja: „A Sz. M. T. egy újfajta női kongregáció az apácák hitével és buzgóságával, de az ő helyhezkötött fegyelmük és jellegzetes ruházatuk nélkül. A missiós nővérek műküdési köre felöleli az irgalmasság összes testi és lelki cselekedeteit, a börtönökben, az utcákon, a munkásnegyedekben, a pince és a padlásszobákban, az ellenség által feldúlt vidéken !“2) Ha tehát belenézünk a Társulat leikébe, megtaláljuk a kettős gondolatot : abszolút lelki élet és személyes segítség. — Maga Prohászka is ezt mondja : „A Sz. M. T. ép a tettek, ép a munkának missiójában jár el, s a Szeretetszövetség is ép a nagy közönség szeretetétől hévül, a közszolgálatot programmul vallja s azt tettekben kiváltani akarja.“3) Vagyis azt a szeretetek melyet a mély lelkiélet épen az Istentől kapott inspirációk nyomán kitermel, a való életben hivatásszerűen bontja áldozatos élettel tettekké. A patronázs, a keresztény érzések hű tolmácsolója és sugároztatója, mert „űrt ember és ember között csak lélekkel és érzéssel lehet kitölteni ; szakadékot kultúra és elvadűltság között csak az hidal át, aki beáll az apostoli szociális munkába és magával hozza szívét és lelkét, jóindulatát, részvétét, finom érzékét, türelmét, bizalmát, szeretetét ; aki dolgozik s egyre azon fárad, hogy bizalmat ébresszen s csatlakozásra segítse a „Pathos der Distanz“ áldozatait, csatlakozásra önmagához. A patronus az erkölcsileg gyönge embernek nem tehet nagyobb szol') Mihályfi Ákos: Lélekmentés a nagy világégés után. Bpest. Stepha- neum 1922. 67. o. ®) u. o. 68. o, ') I. k. 284. o.
