1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

PROHÁSZKA OTTOKAR SZOCIÁLIS ESZMÉI.

217

gálatot, mint azt, hogy úgy álljon pártfogolja mellé, hogy az önkéntelenül is megragadja kezét, s mondja : bízom benned, segíts l“1) f

Ezért kell hát a patronázs, hogy a szélzüllött emberosztály tagjait bizalomra indítsa a keresztény gondolatok hordozói, de maguk a kér. eszmék iránt is. Nagy szociális munkát végeznek a patronázs tagjai, de csak akkor, ha a két nagy szociális gondolatot: a lelki és anyagi életre irányuló jobbulást az aranyközépútra hozva egyesítik.

Eddig a társadalom feladata. Most még röviden át kell nézni, miként juttat szerepet Prohászka az államnak a szociális munkából. Talán ez a gondolat érdekel bennünket legjobban. És valóban ennek kell a legjobban mélyére néznünk, mert Prohászka itt ad tevőleges gondolatokat a társadalom újjászervezésére. — Azonban itt sem kell megfeledkeznünk arról a két alaptételről, amit minden pontnál kiemeltünk, t. i. hogy segítsünk a nyomorúságon, vigyünk fényt a zeg-zugos otthonokba, segítsük joghoz a mai jogrend által kivetett embereket, de közben ne feledkezzünk meg a másik nagy eszméről, a lelki kulturáltság megteremtéséről.

Az ő eszményi reformja az igazság mértéke szerint akar megvalósulni. „Igazságot hirdessünk fölfelé is ; legyen a gazdagnak szíve a szegény iránt; s a szegény érdemelje ki a közvélemény méltó Ítéletét.“1 2) Tehát ő nem akar minden ellenszolgáltatás nélkül földet, otthont, megélhetést adni a nyomorgónak, hanem tisztes életet, becsületes viselkedést kíván, mely nem pazarolja el, amit kapott, hanem felhasználva azt a nagy közösséggel együtt dolgozik a társadalmi élet szép kiépítésén. Kíván tehát erkölcsiséget. — így az igazság mértékével nézve mindent, hozzálát a jelenlegi jogrend és elhelyezkedés bírálatához.

így kiállt erőteljes hangon a nyomorgó néphez : „Emberek ! Bajban van a világ ! Jogtalanság és bűn ütötte közöttünk tanyáját, az pusztít minket. Jól vigyázzatok ! Senkit se bántsatok, mert azok, t. i a vagyonosok, nem tehetnek róla, hogy eltéve1) XI. k. 226. o.

2) XXII. k. 42. o.