1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 215 akkor arra kell ügyelnünk, hogy intézményeinkkel ne zárkózzunk el a világtól, hanem maradjunk meg közvetlen, eleven kapcsolatban a világgal s ne legyenek azok az intézmények halastavak, hanem legyenek kikötők, nyitva a nagy tenger télé, szabad bejárattal az élettenger hullámainak és lüktetései számára ; bár másrészt ez a kikötős intézmény arra is való, hogy biztos tevékenységi alapúi szolgáljon.“1) — Ebben Prohászka teljesen feltárja a modern patronázs szellemét. Kell a benső lelkiélet, de ezt ne falazzuk be, hanem öntsük szét az emberek között, akiknek jólesik a felülről jövő szeretet melegénél kissé öntudatra éledni. Es a patronázs munka ép ezért követel személyes szolgálatot. Ennek a munkának ugyanis „eszközei a szívnek, jóságnak és emberszeretetnek eszközei. Hatalma, szimbolikája a meleg sugárzó szív, a jóságos arc, kedves, bájos, biztató szó, egy meleg kézszorítás ; szimbolikája egy arcsímítás, mely sugározza a jóindulatot, akaratot, szeretetet.“2) Ez tehát nagy egyéni átélését követeli a keresztény igazságoknak. De meg mást is. Követel sok időt — a teendők szempontjából nézve, mert az a kis magvacska, melyet egy-egy látogatással elszórunk, oly mostoha talajba esik, hogy hamar kipusztul. Ezért ez a munka — az eszményi alakjában — állandóan a „velük“ való foglalkozást kívánná. Egy világi, családos embertől ezt senki el nem várhatja. Kevés közreműködést, főként az anyagiak összegyűjtését igen, de a velük való teljes foglalkozást nem ; akadnak közöttük, kik jól szerepelnek, de működésük általában nem egész kielégítő. Itt e helyen röviden meg kell emlékeznünk a Szociális Missió Társaságról, mint Prohászka szociális gondolatainak kivirágzásáról. Mihályfi Ákos a következőket írja : „Prohászka nagy szelleme e téren is megelőzte korát. Az ő sastekintete meglátta, hogy mily becses szolgálatot tehet az Egyháznak egy oly szerzet, amelyben hivatásszerűen foglalkoznak a szociális nyomor és betegség minden nemével, a bűnözés minden csirájával. De meglátta azt is, hogy ezt a szervezetet nem lehet a meglévő >) I. k. 290. o. =) XXII. k. 58. o.
