1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
214 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Már itt megjegyezzük, hogy Prohászka a patronázs egyletek megszervezésében nem megoldást akar, csak segélyt a megoldásig. Mert az ő felfogása az, hogy a jelen válságból a jogos elhelyezkedés és nem a könyörület ideiglenes segítései vezetnek ki. De mig az új jogrend valahogy kiforrja magát, addig s valószínűleg utána is, — mert egész tökéletes nem lesz, — szükség van a patronázs egyletekre. „A katholikus patronázs — mondja — embermentő munkájában az egyénnel akar foglalkozni s ezáltal voltakép igazán gyökerében fogja meg a problémát.“1) — Tehát nem törődik az általános világnyomorral, hanem a környezetébe álló szerencsétleneken akar segíteni, közvetlen közelről akar belenyúlni az életbe. Ez a munka tehát megkívánja, hogy a patronázs maga álljon bele a működésbe — mint ahogy ezt Prohászka mondja : „A katholikus patronázsnak a legfőbb s leglényegesebb jellege az, hogy valamint a gyámokban az egyént nézi s az egyént kezeli, úgy a gyámolótól a patronázs hívétől a személyes szolgálatot, a lelket követeli ; foglalkozni a gyöngékkel, érintkezni, adni magát s ezáltal hatni, ez a jelszó!“2) — Önmagát adni! Igen, de ehhez kell a tökéletes élet, nagyobb Istenközelség — mint azt már fönnebb láttuk. Tehát itt is az a fontos „kettő" kell : igazi lelki élet és a való életjárása ! Prohászkának ez a gondolat mintegy „rögeszméje“, mely beválik mindenhol. A patronázs fontosságára eléggé rámutatott akkor, midőn minden vallásos egyesülettől ennek befogadását kéri. Nem ugyan teljesen kifejezetten, hanem azáltal, hogy azon tömörülések melyek a lélek tökéletesbülését célozzák, nyitva legyenek a való élet számára. Ezeket írja ugyanis : „Ne zárkózzunk el sem magunk, se ne zárjuk el szociális tevékenységünket zárt intézményekbe. Tudom, hogy kellenek mindenhová intézmények is, de ne legyenek azok a világtól elzárt s misztikus csendbe s békébe ágyazott intézmények, hanem olyanok, melyeknek nagy mozgási szabadságuk van. — Tudom, hogy intézmények kellenek a jószellem nevelésére, azután a tevékenység helyes irányítására, nemkülönben a munkakedv fejlesztésére ; de ugyán- * *) i) XI. k. 222. o. *) XI. k. 225. o.
