1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
198 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. ralizmus : kér szabadságot ! — Itt a nyomor : kér kenyeret ! Itt a szociáldemokrácia : kér egyenlőséget ! Tele van ezen eszmékkel a világ s a lefelé szálló társadalom embere azt teszi magáévá, ami jó neki : szabadságot és megfelelő életképességet. Vagyis „az a kérdés, hogy mikép lehessen az egyéni szabadság alapján a szociális szervezetet megcsinálni.“1) — Ezt részletezve így fejezi ki Prohászka: „boldogabb családok, megelégedett otthonok nagyobb száma s a mai kultúrállapotok színvonalán tartott minél nagyobb életlehetőségek, minél több ember számára való biztosítása !“* 2) — S még hozzáteszi : „a jobb világhoz minél több boldog ember kell!“3) — Prohászka a társadalmi fejlődésben mindig tökéletesbülő formáját látja az emberi élet közösségének, vagyis az új társadalmi fejlődéstől mindig jobb világot vár, mely mindig közelebb esik az Isten által elgondolt eszményhez. És mivel a mostani kor át van tü- zesedve a szabadabb és emberibb élet vágyától, azért bátran kiált az Egyház gyermekei felé : „fogadjuk el és karoljuk fel a modern élet kultúrprogrammját, amennyiben a földön jó ha elhelyezkedést követel az ember számára s ne akarjuk kárpótolni „malasztos Ígéretekkel.“ Ugyanakkor azonban mutassunk rá a Programm elégtételenségére s tehetetlenségére, ha jó elhelyezkedésnél egyebet adni nem tud.“4) Itt már céloz arra, amit annyira hangoztat, t. i. az anyagiakon felépülő, azokban gyökerező lelki kultúrára. És itt hangoztatja az Egyház hivatását, mint amely a lelki kultúra örök forrása. Nem kell az Egyháznak új gondolatok után futkosni ; maradjon meg a kétezeréves hivatása mellett s a régi krisztusi programmnál, de mint mindenkor, úgy most is hirdesse az evangéliumot korszerű beállításban ; úgy, ahogy megértik az emberek. — Hogy ma nagy a nyomorúság, sok az igazságtalanság, hogy ez nem az evangélium világa, ez igaz ; de az is igaz, hogy ezt a nem Krisztus szerinti alakulást a nyomorúság eltávolításával meg lehet szüntetni. Kapcsolódjék hát bele az Egyház e társadalmi munkába, de ne egyoldalúsággal, hanem a test és lélek válságát szüntető programmal : észszerű 1) V. k. 255. o. 2) XXII. k. 175. o. 3) U. o. *) XI. k. 288. o.
