1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
190 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. a kapitalizmus ellen kiált. — A szabad ember a modern rabszolgaságból segítségért kiált s „a magára maradt munkásnép lesi a prófétát, aki elmondhassa : Misereor super turbam i“1) (Szánom a sereget.) De Annak utódai, aki legelőször mondta ki e szavakat, most mintha vonakodnának kimondani. És itt az igazságot nyíltan kimondó Prohászka kemény megállapítást tesz a korabeli (90-es évek) papságra. „Kereken kimondom — írja —, hogy a papság bizony sehol sem tett eleget a szocializmust megteremtő gonoszság és pogányság ellen — sok helyen elkésett, — máshol meg még most sem tesz semmit.“* 2) — Kemény megállapítás, mely eléggé kellemetlenül hangzott a jozefinista papság fülének, de az igazságot teljes erejében mutatja. — Az Egyház képviselete nem szállt síkra a modern embersanyargatás ellen, a bajbaszakadt osztály pedig már mozgolódni kezdett ; jöttek hát az új rendszerek, melyek belekapcsolódtak az új mozgalomba. Jöttek s hangzatos ígéreteikkel reményt gyújtottak a lázas szemekben. Jött a szocializmus, Marx rendszere, melyből két ágra szakadva származik a szociáldemokrácia és kommunizmus. Jönnek mindketten radikális szociális programmal, de jönnek erkölcsi nihilizmussal. Hangos kiabálás tölti be a levegőt, a szocialista képviselők berontanak a parlamentekbe és onnan dörgedeznek a helyzet javításáért. Szenvedélyes beszédeik kísérő hangzata ezrek és milliók kitörő zúgolódása. — Egyrészt tehát a szociális gondolatok hangoztatásával előtérbe hozzák a szociálproblémákat, másrészt a gyakorlati életben az erkölcsiséget lerombolják anyagelviségükkel. Ezen erők azok, melyeknek feszülései a modern kor szellemét megteremtették. A liberális szellem s a szociális gondolatok küzdenek még ma is egymással. E küzdelem már az egész világot betölti s az elnyomottakba szorult hatalom kirobbanni kész. Ez köztudat ; remegnek is tőle az emberek s félelmükben érdeklődésük előterébe kerül a szociális gondolat. Mindenki a saját világnézete szerint ítélkezik a problémákon s igyekszik megoldást találni. Van tehát liberális szellem, ez ») XI. k. 49. o. 2) XI. k. 41. o.
