1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 191 cinikus ; van szociáldemokrata s kommunista világnézet, ez romboló, erkölcsnélküli, antikultúr; s van az ébredező kereszténység, mely az ember harmonikus életét teremti s védi. Ezek a modern kor szellemi irányai ! Hogyan foglal állást ezek mellett vagy ezekkel szemben Prohászka, miképen nézi ő ezen irányokat. A liberalizmus teljes szabadsággal jön. Több szabadságot akar adni az embernek ; emancipálni akarja az emberiséget a reánehezedő, lelkét leszorító bilincsek alól. Önállóság tehát a jelszava alapjában véve. Prohászka a liberalizmus ezen szabadítótörekvését pártfogolja. Ezeket mondja ugyanis : „Ezen (t. i. a modern önállósító törekvéseken) sokan ez idő szerint csak botránkozni szoktak s istentelenségnek, illuminatusok művének, szabadkőművességnek bélyegzik e szabadságot. Azonban itt egy quid pro quo-val állunk szemközt. Az embert, az egyént a szabadság jellemzi ; ez az Isten gondolata róla ; következőleg senki sem veheti tagadásba, hogy a szabadság s a felelősség, s az önelhatározás az ember ideális jellege ; többet mondok : ismerjük el, hogy a szabadság polcára való kilépés a legnagyobb lépés volt, melyet az emberiség hosszú fejlődésének századain át tett!“1) — E nagy lépést megtenni, az abszolutizmusból, a jobbágyságból, vagy egyáltalán a rendi fokozás szabadságkorlátozásából kivetkőztetni az emberiséget segített az a szellem, mely a XVIII. és XIX. században végigszántotta Európát. — A liberális programmból kell a szabadság, mert az Isten is szabadnak teremtette az embert ; de — s itt kezdődik Prohászka kritikája — a szabadság ne jelentsen féktelenséget. A liberalizmus túlment a határon ; szabadságot hirdetett : ez jó ; de korlát nélkül : itt a baj ! Ugyanis „ez a rabló, kalózkodó szellem ráült a világ nyakára ; elhódította számaival, technikájával, külső sikereivel a világot — a féligazságok bűbájával, melyek szabadságot, testvériséget, szabad érvényesülést hirdettek, de a gyöngét nem védték ; melyek az erők kifejtését ünnepelték, de az anarchiának kaput nyitottak ; megrendítette az erkölcsi élvezet, meglazította az igazság, jóság hajlamait, meghiúsította az érzéseket ; szabadon garázdálkodott ») V. k. 254, o.
