1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

182 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Nem szükséges itt részletezni, mily szerető gondoskodással nevelte erre szent Gellért az ifjú herceget. Hiszen erről nagyon sokat mond az, hogy neveltje szent lett, aki nemes eszménye minden korok ifjúságának. Isten kegyelme után első sorban szent Gel­lért tette szent Imrét szentté, „Szűz Mária családjának“ — mint szent István nevezte Magyarországot, — legdicsőbb fiává. De a szent püspök nem elégedett meg azzal, hogy csak egy emberbe, szent Imrébe oltotta bele a szent Szűz iránti tiszteletet. Ö mindenkit, aki csak környezetében élt, erre nevelt. Joggal mondhatjuk róla, hogy halhatatlan érdemei vannak a Bold. Szűz tiszteletének elterjesztésében. Már gyermekkora óta buzgó tisztelője volt a Szűzanyának. Mikor pedig először szó­lalt meg a magyar nép és szent királya előtt, Szűz Mária di­cséretét zengte. Említettem már, hogy Csanádon fényes templomot építtetett Szűz Mária tiszteletére, melyet a király és a királyné gazdagon megajándékozott. De nem elégedett meg azzal, hogy csak maga a templom az ő puszta fennállásával szolgáljon a Bold. Szűz tiszteletére, hanem hívő lelkekkel, szeretettől lángoló szí­vekkel akarta felmelegíteni a templom megszentelt hűs leve­gőjét. Hogy a templomban soha ne szűnjék meg a Nagyasszony dicsérete, monostort építtetett melléje, melybe bencés szerzete­seket telepített, hogy Fülöp apát vezetése alatt zengjék az Isten és szent Anyja dicsőségét. Még ennél is tovább ment áldozatos buzgóságában. A Csanádi székesegyházban külön oltárt emelt a Szűzanya tisz­teletére. Ez elé pedig ezüstből készült tömjénezőt helyezett, két éltesebb korú férfit pedig arra rendelt, hogy állandóan élesz- szék a tüzet a tömjénezőben és tömjént rakjanak rá s így a tömjénillat ott soha ne hiányozzék. Ez az oltár előtt rótta le a szent püspök mindennap a kegyelet és hála adóját, hacsak püs­pöki székhelyén tartózkodott. Minden reggel és este a zsolozsma elvégzése után körmenetben járult a Szűzanya emez oltára elé. Szombaton pedig, amely nap már akkor is különösképen Szűz Mária tiszteletére volt szentelve, úgyszintén Nagyboldogasszony ünnepén, „áhítatossága érzelmeit magasztaló dicséretekkel és leckeolvasással teljesíti vala.“ Ezeken a napokon több alamizs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom