1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
SZŰZ MÁRIA TISZTELETE SZENT ISTVÁN HALÁLÁIG. 177 buzgó magyar nép az ő gyermeki ragaszkodásában több, a saját életkörülményeiből vett névvel kedveskedett Nagyasszonyának. És mai magyar naptáraink, mikor a január hónapot Nagyboldogasszony havának, augusztust pedig Kisasszony havának nevezik, tulajdonképen a szent István korában közszájon forgó neveket tartják fenn, örök dicsőségére őseink lelkes Mária-tisz- teletének. Szent István nem hagyta kiaknázatlanul népének ezt a nagy kincsét : Szűz Máriához való ragaszkodását. Minden áldozatot meghozott, hogy ezt a tisztelettel és áhítattal át- meg átitatott máriás lelkületet kiirthatatlanná tegye családjában. Alkotásainak nagy része minden időre hatalmas figyelmeztetés, reménységgel eltöltő, bátorító buzdítás a magyarnak, hogy nem győzheti le semmi földi hatalom, mert égi Anyja, Nagyasszonya van. Mint apostoli követ, rögtön megkoronáztatása után hozzáfogott a magyar kath. egyház megszervezéséhez, rendszeres, maradandó kiépítéséhez. S mikor már annyira jutott, hogy Esztergomban felépíthette az első magyar metropolist, ezt, mint az összes magyar templomok anyját, Magyarország Nagyasszonya és szent Adalbert püspök tiszteletére szenteltette fel.1) A tíz egyházmegye közül, melyeket ő alapított, hármat, a győrit, vácit és biharit Szűz Mária különös oltalmába ajánlotta. Kettőnek püspöki székhelyét, Győrt és Vácot, a „Nagyasszony“ tiszteletére szenteltette fel.2) Királyi székhelyén, Székesfehérváron, hatalmas bazilikával hódol Szűz Máriának. Hartvik „híres és bámulatos alkot- mányú roppant szentegyház“-nak nevezi.3) S szinte elragadtatással ír annak művészi kiviteléről, gazdag felszereléséről. Az 1002-ben Erdélyben letelepedni akaró, de fényes csatában legyőzött bolgár Keántól hadizsákmányul vett kincset ennek felépítésére fordította Szent István. Ez a Bazilika a maga teljes egészében magyar léleknek a kipattanása, magyar nemzeti építészeti iskola első alkotása. Multszázadi híres régiségkutatónk, Henszelmann Imre, kűri V. ö. Hóman-Szekíü : Magyar történet, I. köt. 202. old. 2j V. ö. Pauler Gy. : A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893. 1. köt. 52. és 56. old. 3) Hartvik i m. XII. fej. 12
