1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
178 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. lön monográfiában foglalkozik ezzel a múlt században kiásott nemzeti ereklyével.1) Helyszűke miatt nem térhetünk ki annak aprólékos leírására, hanem csak néhány fontosabb adatot hozok fel, melyeket Henszelmann régi történetíróktól vett át. Hartvik azt írja róla, hogy „karfalát külön választott vése- mények, padolatát pedig márványlapok ékesítik ; szavaim valóságáról az tehet bizonyságot, aki látta annak temérdek sok palást, egyházi készület és egyéb ékességek nemeit, oltárai körül több tiszta aranyból készített és igen drága sorba vett kövekkel környezett tábláit, a Krisztus asztalán álló csudálatos művű fedeles kelyhét (ciborium) és mindenféle kristály, óniksz kő és ezüst edényekkel teljes kincstárát.“2) Ebből a lakonikusan rövid leírásból megtudhatjuk, hogy a) a bazilika padlózata márványtáblákkal volt kirakva ; b) a templom legdíszesebb része a kar helye, v. i. a szentély volt, melynek falát domborművek díszítették ; c) a főoltáron kívül mellékoltárai is voltak ; d) a főoltár felett „ciborium“ volt. Ez nem azt a „fedeles kelyhet“ jelenti, amire Érdy fordítása nyomán gondolhatunk, hanem azt a négy vagy hat oszlopon nyugvó baldachin-szerű tetőzetet, amely a főoltár felett állott s amelynek szintén „ciborium“ volt a neve.3) Hartvik hiányos adatait részben újakkal, részben ezek magyarázatával Bonfin és Du Mesnil teszik érthetőbbé számunkra. Bonfintól megtudjuk, hogy a bazilikának képekkel és arany és ezüst levelekkel díszített oszlopai voltak, több kápolna és szobor volt benne, valamint azt is, hogy a főoltár feletti ciborium, amelyet ő „acuminata testudo“-nak, csúcsíves kúpnak nevez, drágakővel és aranyozással volt díszítve.4) Du Mesnil, bár láthatólag Hartvik legendáját is használta forrásul a templom leírásához, még azt is tudja, hogy a bazilika „szentélye falainak arany vésetei“ voltak, amiről Hartvik nem tesz említést.5) *) A székesfehérvári ásatások eredménye, Pest, 1864.-) 1. m. XII. fejezet. 8) V. ö. Henszelmann i. m. 4. old. 4) V. ö. Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum Decades IV. Posonii, 1744. dec. II. lib. 1. pag. 140. 5) Du Mesnil, Doctrina et Disciplina Ecclesiae, Venetiis, 1751. tom. IV. lib. XLIII. pag. 22. — Id. Henszelmann i. m. 5. old.
