1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
170 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. építtetett az Úrnak, melyet azután gazdagon ellátott a misemondáshoz szükséges ruhákkal, arany és ezüst edényekkel. Gyakran jött ide e templomba imádkozni Szent István, de talán még többször kereste fel Szent Imre, hogy kiöntse ártatlan lelkének egész tartalmát itt az Úrnak színe előtt. Valószínűleg egy ilyen esetről számol be nekünk a legenda is. Lehet ugyan, hogy a legendaíró csak azért viszi a dicső erényekkel ékeskedő ifjút Szent Györgynek veszprémi templomába, azért szólaltatja meg az eget s azért beszélteti Szent Imrét az égi szózattal, hogy elmondhassa nekünk a fogadalomtételt, esetleg azért helyezi az egészet az éj leple alá, hogy misztikusabbá tegye előadását. Annyit azonban mindenesetre el kell fogadnunk, hogy az események középpontja maga a fogadalomtevés : ez az, aminek szolgálatában állnak a többi részek s körötte csoportosulnak, mint mellékesemények. Már pedig láttuk, hogy a legenda legalább is a lényeges mozzanataiban történelem. Ha tehát van valami történeti mag a fejezetben — mit viszont nem vonhatunk kétségbe már csak azért sem, mert ép ez a rész egyike a legenda legfontosabbjainak, hisz a következőkben is mindvégig érezteti hatását —, akkor legalább e fogadalomtevés az, míg a háttérül szolgáló hangulatos képek valószínűleg csak ennek köszönhetik létüket s egész beállítottságukban ennek kidomborítását célozzák. Az egészből tehát azt feltétlenül el kell fogadnunk, hogy — tekintet nélkül most arra, mikor, hol és milyen körülmények között — Szent Imre herceg valóban letelte a szüzességi fogadalmat. Tehetjük ezt annál is inkább, mert tudjuk, hogy Szent Imre ezt a szüzességet haláláig megtartotta s éppen ez az, ami Szent Imrét oly naggyá, a liliomos királyfivá s a tisztavérű magyar ifjúságnak örök példaképévé avatta. Vargha Damján se lát csak pusztán legendát e legendás elbeszélésekben, hanem történeti értéket is tulajdonít nekik, különösen éppen a veszprémi jelenetről írja, hogy „történelmi hitelességűnek tarthatjuk, bár a történetírók erre nem terjeszkednek ki, hogy Szent Imre Isten különös kegyelméből magasabb fölfogásban szüzességet fogadott egész életére.“1) ’) Vargha Damján dr. : i. m. Religio, 1907. 561. o.
