1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
158 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV'. A feleletet erre a királyfinak tüneményesen rövid élete adja meg. Szent Imrének a 24 évet alig meghaladó élete, nem volt elégséges idő arra, hogy valami nagy és hősies tettekkel, korszakalkotó cselekedetekkel Írja bele nevét a történelembe. Alkotott sokat és nagyot, hisz így tudta csak naggyá tenni nevét előttünk, de ezek csak az ifjúkor termékei voltak, melyek ritkán szoktak a történelemé is lenni. Tett csodás dolgokat, véghezvitt bámulatos eseményeket, melyek előtt megilletődve áll meg a ma embere, de ezek az erőkifejtések nem a külsőleg nagyotakarás indíték-forrásából fakadtak, nem a kortársak előtti feltűnés vágya táplálta őket s céljuk nem az volt, hogy a jövő embere, az események búvára s a múltnak látója is megemlegesse. Ezért kicsiny az ő alakja a történelemnek, s ezért nem jegyzett fel róla a történelem többet, mint ameny- nyit feljegyzett. De meg ha voltak is olyan dolgok a szent királyfi életében, melyeket máskor talán érdemes lett volna papírra vetni, ne felejtsük, olyanok voltak a korviszonyok, hogy ezt nem tehette meg a krónikás. A magyarság nagy változáson ment át, a gyökeres átalakulások mozgalmas napjait élte. Az új világ, az új haza s az új rendszer, melyekbe belesodródott, nagy vallási, társadalmi és állami átalakulást kívántak tőle : az ősvallás elhagyását s gyökeres kiirtását, a rablókalandok megszüntetését s végül a szomszédos népek lehiggadt állami életének mintájára egy új társadalmi rendnek a meghonosítását. Ezek az idők nagy jelentőségűek voltak : történeti napokra virradt a magyar. Az átalakulás az ország határain belül sem ment minden zökkenő nélkül: a régi vallás hívei s az új rendszer ellenségei lázadást szítottak. Kívülről pedig újabb és újabb támadások érték a vajúdó nemzetet, mely csak újabb vér árán tudta vérrel szerzett hazáját megtartani. A nemzetnek az írástudó fia tehát, ha a páncélt ráért magáról leoldani, nem azért vette kezébe pennáját, hogy az ifjan elhalt királyfiról írjon, hanem hogy a sokkal nagyobb és kihatásaiban is jelentősebb eseményeket vesse sebtiben papírra. Ha ily körülmények között mégis történtek feljegyzések,
