1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A JÉZUS SZÍVE TISZTELET PROHASZKÁNÁL. 155

sam tanti gaudii praestitisti, perpetuae fructum concede laetitiae.“

Szomorú, kesergő lélek tulajdonsága, hogy folytonosán a túlvilág örömei után sóvárog. „Az öröm nem a túlvilág privilégiuma, az öröm már kezdődik idelent.“ Hogy sok a külső ok, ami szomorúságra hangolna?! Sebaj! Tőlem függ, hogy milyen lelket, szívet állítok bele ebbe a sokszor szemétdombszerű világba. S akik a Szent Szív füzénél gyújtották lángra szívüket, azokban kivirágzott az öröm, mert tudták, hogv „lélek és szív, kegyelem és kedély, erős tiszta összhangzásában, az egész ember benső örömének harmonikus tudatában kell Isten szolgálatát vállalnunk s benne szüntelenül erősödnünk. (Elő Vizek Forrása : 324 o.) Tegyünk meg mi is minden lehetőt, hogy az öröm bennünk kivirágozzék. „Félretenni a kedvetlenséget, kiküszöbölni a kesernyés hangulatokat... Tisztítsunk, gyomláljunk buzgón. Szántsunk kis áldozatainkkal mély barázdákat a tisztított földön, hogy kedve legyen az Úrnak elvetni benne az ő szent örömét. Várjuk a remélő tavaszi földnek esdeklő illatával a fönséges magvető kezet, majd kihajt és kalásszá érik bennünk az öröm, s aranyos hullámzása felett Isten arca mosolyog művére, — életünkre.“ (É.V.F. 326. o.)

Jézus Szívén néztük, elemeztük a lángokat... Olyan tűz ez, mely ég és kormot nem termel, lobog egyre, .. .s csak az a vágya, hogy tűzbe hozza az emberi szíveket. „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre és mi mást akarok, mint hogy égjen.“ Minden aszkétikának, kemény lélekmunkálásnak, szeretet- nevelésnek, örömnek az a célja, hogy az emberi szív és Jézus Szíve között megteremtse azt az erőteljes kapcsolatot, mit semmi külső kényszer nem képes szétszakítani. Jézus Szíve vágya nem az, hogy „minél többet szenvedjünk. . . Nem akarta az igát súlyosabbá, a terhet nyomasztóbbá tenni... Azt akarta, hogy Istenhez hitben és bizalomban közeledjünk, szeretetben kapcsolódjunk.“ (E. V. F. 337 o.) Vágya, hogy szere tétében átformáljon bennünket, mert „ha hitben, reményben, szeretetben Istennek adjuk magunkat, ha tudunk Jézus Szívével imádkozni, vele egyesülten élni, akkor Isten ösvényén, Isten országában járunk. Jézus Szíve a nap, mely Isten országát bevilágítja.“ (É. V. F. 338. o.) Az út, mely a boldogság hegyére felvezet,