1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

156

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

sokszor keskeny, köves . . . Nehéz hegyi ösvényen kell kapaszkodni felfelé ... oldalt tövisek tépik testünket,.. de a fák zöld gályái között meg-megcsillan Jézus Szívének kegyelmi sugara. Bátorít, lendít, segít, emel, hogy el ne csüggedjünk. Egyre csak azt hangsúlyozza : „Emberek, nem disputálni, nem is álmél- kodni és nem is filozofálni : csak hinni ! A Krisztusi Szívet hozzátok magatok közzé ! Az győz, aki ezt megteszi.“ (Elet Igéi. 18 k. 220 o.)

Prohászka a Szentlélek hárfája, zenébe, dalba öntötte, színes képekkel lefestette a Jézus Szíve tiszteletét. A skolasztikus programmját követte annyiban, hogy tudni, látni akar. De ennyi számára nem elég. Tudja, hogy a fogalom csak váz, melyre az épületet, a szeretet húzza ... A szeretet melegével itatta át szívét. Prohászka misztikus volt, s így másképen látja az igazságot, mint a száraz tudós. S amit így meglátott, arra másokat is segíteni akart. „Élni, átélni, gyakorolni mindezt lélekkel, öntudattal, ez az erőnek, lelki szépségnek, örömnek, a kitartásnak titka." (Magasságok felé. 8 k. 106 o.) Öntudatos életet sürget, hogy a hitnek és szeretetnek tudatos aktusait vigyük véghez. Nem akart az emberekből gépeket nevelni, de üres szélmalmokat sem. „Az igazság alakuljon át életté, legyen minden embernek éltető és mozgató tényezőjévé.“ Ennek az elérésére minden eszköz megfelelő, de a legjobb az érzelmek megnyerése, lebilincselése. Ezért igyekszik az érzelmeket megfogni. A Jézus Szíve tiszteletben is ezért mélyült el. . . Ezért írta le gondolatait egy külön kötetben. Megmutatta az utat Jézus Szíve felé. Szíve bensőségével, melegével dédelgette embertársait. . . Jézus Szíve által akarta megnevelni őket. Érezte, tudta, hangoztatta s hangoztassuk mi is, hogy „akiben nincs szív, legyen bár fejében a világ tudománya, nincs missiója az emberiség boldogítására."