1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
ÖRÖK SZOMBAT. 137 •A mennyei boldogság ama fenséges akkordjaiba belezengenek más mellékes (accidentális) örömök is ; a lényeges boldogság forrásának talaján ugyanis más apró, kis örömforrások is buggyannak fel. A paradicsomban Ádám nemcsak istent vesztette el, hanem mindazt, amit előbb ajándékba kapott Tőle. A földi paradicsom valamiképen eligazít bennünket a mennyei paradicsom életében. Az elvesztett Istent megkapták (lényeges boldogság). Ez még nem elég Ágostonnak, számos más örömforrást mutat, amely ép e siralomvölgyében annyi dissonanciát vitt bele az életbe hiányával. Mintha a paradicsom cherubja elhagyta volna helyét és ott állna minden ember háta mögött és űzné, hajtaná az életbe belekábult embert, ... az óriási hajsza, tülekedés .. . az élet e piaci zsivaja végigszántott Ágoston lelkén is és a menny boldogságát nem akarta ezekkel megfertőzni és mindig az „örök nyugalomról“ beszélt a szószéke körül álló fáradt vándoroknak, „amelynek vége sohasem lesz“, amelynek nyomán „csendes öröm és vigasság“ fakad.1) A nagy nyugalomról, amelyről mint az örök élet alaptónusáról már szólottunk, az egyes telkekre átragadva megnyilvánul Istennel, embertársainkkal s önmagunkkal szemben béke alakjában. A béke országa lesz az örök haza. Kiszáradtak a békétlenség forrásai. Mindenfelől olajágat lenget a szél. Nincs forrása a békétlenségnek, mert testünk, gondolataink egymás előtt nyitva állnak ... mind szépek, tökéletesek lesznek. Egymást megvetés, fáradság nélkül fogjuk szeretni. Vágyaink csak egy irányba — Isten felé igazodnak. Nem lesz egymástól mit tűrni, csak a kölcsönös szeretet kapcsolja, fonja át a szíveket. Ez teljesen minden búnhomálytól ment tökéletes szeretet lesz. Bűn ! Ez az, ami a földön mindent a szomorúság, a ború, a nyomorúság fátyoléval vont be, odaát egy nagy fellélegzés a bűn átka alól. Nincs tehát bűn, megszűnik a békétlenség ; nincs bűn, de lesz béke, mert a boldogokban az akarat szabad 1) Enarr. in 93. Ps. 24.
