1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
138 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. ugyan, de nem vétkezhetik,1) — hangoztatja a pelagiánusok ellen, amig „itt parancs, hogy ne vétkezzünk, addig ott jutalmunk az, hogy nem vétkezhetünk. Itt törvényünk volt, hogy a vétkes kívánságoknak ne engedelmeskedjünk, ott az a jutalmunk, hogy bűnre való kívánságaink nincsenek.“2) A bűntelenség nemcsak a béke forrása, hanem kivívott győzelmeink hangos tanújele is lesz.3) S mindez végnélküli, el nem veszíthető, mert nincs vét- kezhetőség ! (Origenes ellen !). A szeretet, öröm, béke, nyugalmon kívül testük kellemes elrendezettsége is növeli az általános boldogságot. Hogyne volnánk boldogok, amikor „ott nem lesz éhség, szomjúság, betegség, fájdalom“, csak boldogság. Mindennek tenorja : — „örökké“ ........örökké“. . . El sem lehet képzelni ! Az emberi ész megáll ekkora isteni ajándék hallatára s mit tud tenni egyebet, mit az angyalok, a Szentek tesznek az égben. Amíg földön élünk, térdrebo- rulhatunk s imádhatjuk Istent ; a nagy isteni hatások alatt térdre rogyhatunk, de „mennyben nincs az imádságnak helye.“ Ott a dicsőítés órája köszönt reánk. Imádkozni nem fogunk, „mert mindenünk meglesz.“ Miért imádkoznánk, hisz „amit itt hittünk, ott látjuk, amit itt reméltünk, ott bírjuk, amit itt kértünk, ott már megnyertük1), imigyen kezdett bele Ágoston egyik beszédében a szentek elfoglaltságénak fejtegetésébe. Mit fogunk tehát tenni egy egész örökkévalóságon át — olvasta le a kérdést Ágoston hallgatóinak ajkáról — ha nem imádkozunk ? Mit? „A Szentírás alapján mondom, hogy ott egész munkánk Amen és Alleluja lesz.“ Amen annyi, mint igaz, igazságos (verum). Mit mondanánk mást, mikor az örök igazság forrásánál ülünk, körülöttünk minden igazságról beszél, amikor világos észismerettel belemélyedünk a szinigazságba. Meglátjuk benne a homálynélküli egyenességet, minden fogyatékosság, elfogultság nélkül s csak egy szív, egy gondolat születik : Amen, amen ! Úgy van ! Úgy van ! — a csendes megnyugvás, az elért *) De Spiritu et litt. De Discipl. Christ. 12. s) U. o. 3) Serm. 252. 4) Serm. 159. 1.
