1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
132 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. amikor a fokozottabb igényű angyalokat is boldogítja, „amely angyali seregek ezen egy Isten közösségé által boldogok“ (unius Dei participatione).1) Emiatt zsong az angyali kórus állandó éneke: „Mihi autem adhaerere Deo bonum est.“2) Odatapadni az Istenhez, mint legfőbb jóhoz, ... ez a boldogság, . . . belemélyedni az örök bölcsességbe, ez az angyalok boldogsága. Menynyivel nagyobb boldogságot rejt ez a halandó számára, az elhomályosult halandó, az igazságtalanságok keserű kenyerén lelnevélkedett Adám-nemzedék számára !3) Az örök élet lényeges boldogsága tehát az Isten, a Szentháromság-életközösség, Isten-látás. Isten önmagát adta ajándékul az igazaknak. Szent János evangélista azt mondja: „Ez az örök élet, hogy megismerjenek Téged egyedül igaz Istent.4) Ágoston azt mondja, hogy ez nem mást jelent, mint hogy az igazak eledele az igazság és ennek megismerése. Az a legfölségesebb jutalom s egyben a legnagyobb boldogság, ha egy teremtett lény, aki igazságra van alkotva, szembenézhet az örök Igazsággal s megláthatja Alkotóját! Krisztus Ígérete ezt célozza : az engem szeretőknek „megmutatom magamat.“5) Amint ez a legnagyobb boldogság forrása, úgy ennek a megtagadása, amint láttuk, a legnagyobb boldogtalanság szülőanyja. Oh ! Ha a kárhozottak megszólalhatnának ! Látni fogjuk Öt ! Hogyan ? Ágoston az evangéliummal felel : „Sicuti est“,6) amint az ő szentháromságos életét éli. Amit tehát itt hitünkkel megfogtunk, odaát színről-színre szemléljük. Ügy, amint az angyalok, úgy amint megigérte. De nem nyugszik meg ebben az „igazság mély kutatója“ s tovább megy és egész könyvet ír Paulinusnak az Isten látásáról (De videndo Deo Lib. ad Paul.). A műben próbálja a *) De civ. Dei IX. 15. 2) Ps. 72. 28. 3) Ep. 155. 4) Jén. XVII. 15. 6) Ján. XIV. 21. °) I. Ján. III. 2.
