1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
128 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. ytàn sóhajt. Az embernek e vágyát átvetíti Ágoston a másvilágra is és az örök élet alaptónusául az „örök szombat“, a Jahve Ítéletétől megszentelt napnak hangulatát választja. Szombat, amikor minden szünetel, ami nem szent, ami nem ünnepi, ami nem Istenhez méltó. Amikor a hat nap teremtő munkája után megszűnt teremteni és végignézett Isten a napsütéses, Isten ujjának érintésétől párolgó világon, ... az ember dicsérte lenn, ... a pacsirta és a madárvilág fenn, . . . minden énekelt az Úrnak! ... a hegyek feléje meredtek, imára kulcsolva szikla-kezeiket, a virágok, fák, mint ünnepi oltáron illatoztak az Alkotónak, . . . amikor még nem csikorgott az élet . . . amikor még nem volt „rianás“ az élet Balatonján , . . nem hasadtak fel a ráncok az ember homlokán, .. . szóval amikor nem tépázta meg a világot a bűn . . . röviden : az első szombat reggel, a mi muskátlis vasárnapi pirkadásunk hangulatára eszmél Ágoston, amikor az örök élet nyugalmáról, mint az alaphangulatról elmélkedik. A teremtés hetedik napjának a meleg lehellete nem véletlen Ágostonnál. A feltámadás egy második teremtés, az előbbinek irgalmas megismétlése a végtelen jóságú örök művésztől (Totalis redemptio). A nagy események után, amelyek a „dies Domini“-t követik, amikor „Ezekiel csontmezeje“ a föld porából életbe öltözik immár másodszor a föld porából : (de limo terrae), végignéz a dicsőséges Isten az igazak nagy táborán. Ekkor már megszűnt a bűn hatalma, feloldódott a bűn átka e kisded nyájon és kezdetét veszi az örök „sabbat“, a jól eltöltött hét pihenő ideje, a hat nap munkájának megérdemelt pihenő napja. „A földi testben munkára születtünk“. — Munkakönyvünk — helyesebben keresztlevelünknek is nevezhetjük — első lapjára isteni kezek írták oda e jelmondatot : „Orcád verejtékével eszed a kenyered ! . . .“ odaát pedig nyugalomra születtünk.. . nyugalom lesz ott, örök nyugalom, amelyet emberi nyelv szavakba nem önthet. Itt válik valóra teljes súlyával a krisztusi mondás : „Jöjjetek hozzám mindannyian, akik fáradoztok, . . . én megenyhítelek titeket.“ Ebbe a vasárnapi nyugalmas hangulatba nem fognak belesírni a koldusok énekei, nem a bete-
