1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
120 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. amerre csak a szem ellátott . . . Hullámzott, hajlongott, muzsikált a búzatábla ringva . . . Piros pipacsok csacsogtak a tenger partján. Pacsirták énekeltek a magasban . . . Fecskék paj- zánkodtak fönt a dróton. A fekete, hosszú, csillogó, végtelen gát, amelynek tetejére annyi küzködéssel érkezett, olyan fejedelmien sima és olyan meleg volt . . . Paradicsomi élvezet rajta végigcsúszni. . . Szegény csigák bizonyára mindig ilyen utakon sétáltak volna, ha az emberek az első bűnnel el nem rontották volna ezt a szép világot . . . Kipróbálta a sínt, de nem akart messzire menni, hiszen olyan kimondhatatlanul fáradt volt, s csakhamar elaludt a boldogságtól ... A nap nagy fényes szemével nézte és cirógatta, babusgatta. . . Hogyne, mennyit szenvedett, míg ideérkezett. . ! Kevés idő múlva a meleg gát rezegni kattogni, beszélni kezdett. Mintha élne, mintha lelke volna ... Mi az ? Mit akar ? A kis csiga fölriadt. A kattogás erősödött, sürgető, követelődző lett, hadarva beszélt, mintha mondaná : — Ó ! Szaladj, kis csiga, fuss kis csiga ! ! De ő csak nézett, csodálkozott. Még ilyet sem hallott soha életében . . . Messze-messze éles sikoltás hangzott . . . aztán feltűnt egy rohanó fekete árnyék. . . Bizony ! Nőtt. Növekedett. Dohogott. Lihegett. Prüszkölt. Sivított. .. Még azt is látta, hogy az árnyék rohan reá, elfogta a jó meleg napot . . . Elriasztotta a fecskéket a drótról. . . Ijedten tépte be a szemét a kis csiga . . . Hatalmas kerekek kattogtak pillanatokig a síneken. . . * * * Fent a magasban éppen egy repülőgép keringett. Utasai látták a falu alatt kanyargó, füstölgő fekete hernyót ... Az ünneplős falusiak is bámulták a berregő gépet . . . Szegény kis csigára senkisem gondolt. Mészáros János.
