1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
HOGYAN TANULT MEG ISKOLÁNK MAGYARUL? 111 nyelvi érzék, amellyel eleve felismerik a magyar nyelv szépségeit. 1841-ben azt a határozatot hozzák, hogy „akár az elnök, akár más által felolvasandó nyelvészeti fejtegetéseket az iskola szívesen veendi, s rendes munka gyanánt elfogadja.“') Erre Nogáll János esztergomi növendékpap az iskola akkori elnöke felújítja a nyelvészeti értekezéseket. A fáradhatatlan elnök a „Nyelvészet halászai“ cím alatt a szavak értelméről, a szóképzésről ad tágabb körű felvilágosításokat. Az elnöknek a jegyző is elismeréssel adózik : „Hazai nyelvünk körüli fáradozásait eléggé nem dicsérhetem, hogy az elhanyagolt ügyet több évi mély álmából új életre hívta.“") Ezután egyideig kifejezetten nem hangsúlyozzák a nyelvészetet. 1844-ben Pollák János elnök, pécsi növendék nyelvészeti előadásaival ismét felkelti az általános érdeklődést. Akkor a tagok új nekilendüléssel dolgoztak a nyelv terén. Két év múlva 1846-ban fontos intézkedéssel haladt előre az iskola a helyesírás biztos ismerete felé. Külön választmányt létesített, amely a kétes szavak, írás vagy mondatszerkesztés felett döntött. Az eredményről a tagok előtt beszámolt. így elérte az iskola ebben a tekintetben a teljes egységet, az egyöntetűséget. Az iskolában csak magyar nyelvvel lehetett fellépni, pedig a tagok között sok idegen anyanyelvű kispapot is találunk. Belépésükkor ezek némelyike alig beszélt egy-két magyar szót s néhány hónap múlva már is magyar nyelvű felolvasással örvendeztette meg társait. Mert csak a magyar nyelv az iskola hivatalos nyelve. Az iskola tagjai már 1842. évben megütköztek azon, hogy az elnök az ő tudtukon kívül latin nyelven merte megköszönni Kopácsy József prímásnak 100 forintos adományát, annyira ragaszkodtak a magyar nyelvhez. A tagok folyton gyarapodtak a magyar nyelv szereteté- ben. A nemesért hevülő lelkűk a nyelv szépségeiben, kellemes hangzásában keresett élvezetet. Kölcsönös munkával, sok komoly elmélkedés és utánjárás nyomán tanították egymást és tanultak egymástól, hogy a helyes, a szép birtokában a nyelv ’) Jegyzőkönyv 1841. nov. 21. 2) Jegyzőkönyv 1841. dec. 26.
