1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
112 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. szépségeiben mindnyájan örülhessenek és abban az élvezetben másokat is részesítsenek. Az iskola szeretett hazájának szentelte ifjú erejét. Szabatos, tudományos fordításokkal lépett a közönség elé. Kiadványai révén a haza nagyjainak elismerését és nagyrabecsülését érdemelte ki, amit gazdag levéltárunk bizonyít. Toldy Ferenc szerint is „a számos tanodái egyesületek közül többek irodalmi kitűnőségek bölcsői is lettek, a pesti növendékek Magyar Iskolája pedig körében messze kiható jelentésre emelkedett“.1) Továbbképzés a nyelv terén. Amikor a forradalmi szellem mindenütt emelkedett s Pestre az izgalmak napjai következtek, a szabadságharc zivatarainak előzajában a Magyar Gyakorló Iskola lelép tevékenysége teréről. A heves küzdelmek idején az iskola is megszűnt, mert a kispapok közül sokan a toll helyett kardot ragadtak kezükbe. Amint azonban elsimultak a szabadságharc hullámai s a nemzet veszteségeinek a pótlásához látott, a Központi Szemináriumban is lüktetni kezdett az élet, újra kezdődött a reményteljes munka. Szcitovszky János hercegprímás 1850-ben engedélyezte az új társulat felállítását. Erről így írnak az ifjak : „Főméltóságú Herczeg Prímásunk belátván szent akarattól edzett keblünk óhajának tisztaságát, a volt pesti „magyar iskolá“-t „egyházirodalmi iskola“ név alatt hamvaiból föltámasztá. Mi is Krisztus egyházának szent érdekében lelkesülve ifjú erőink képzésére, a magyar egyházirodalom virágzására s anyaszentegyházunk drága kincseinek megőrzésére szentelők igyekezeteinket.“2) S a kispapok kidolgozzák az egyházirodalmi iskola új, a viszonyoknak megfelelő szabályait. Az alapszabályok között az 5. fejezetben nagy meglepetésünkre azt találjuk, hogy a nemzetiségi szempontok kizárásával az egyházirodalmi iskolába a tagok magyar vagy latin nyelven nyújthatják be dolgozataikat, de, mivel a növendékek i) Toldy i. m. 286 lap. *) Munkálatok VI. lo. lap.
