1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
LEVÉLTÁRUNK ÉRTÉKEI. 97 álljanak hétköznapi, kicsi lelkek sorába, kiket a mindennapi munka elfáraszt és nagyobb dolgokért nem tudnak lelkesedni többé. A nagy munka, a nagy veszedelmek acélozzák inkább erejüket és buzdítsák lankadatlan kitartásra.“1) A régi tagok mind nagy szeretettel és kedves emlékekkel gondolnak vissza arra az Iskolára, melyben első szárnypróbálgatásaikat végezték, mielőtt az élet viharaiba kirepültek volna. Különösen megható Lányi József dr. tinnini fsz. püspök levele, ki a tiszteletbeli tagságot megköszönve a következő sorokat intézte az Iskolához : „Nemes Iskola ! Kedves Tisztelendő Uraim ! F. hó 28-án kelt becses soraikkal kellemes meglepetésben részesítettek. Fogadják hálás köszönetemet szíves figyelmükért, hogy nevemet a Nemes Iskola védőjének díszes sorába felvenni szíveskedtek. En mindig örömmel és bizonyos büszkeséggel gondoltam és gondolok arra, hogy valamikor a Nemes Iskola tagja és tisztviselője lehettem. Szinte jól esett, hogy ott találtam nevemet az Iskola részvényes tagjainak sorában azóta, hogy az Intézetből kikerültem. Sohasem tartottam jó „Centralistának“ azt, aki az Intézetben tagja volt ugyan az Iskolának, később azonban törültette nevét a részvényes tagok sorából. Erős gyökérszálnak tekintettem mindenkor a Nemes Iskolához való tartozást, amellyel a volt központi papnövendék szíve azon Intézethez nőtt, ahol szellemének, lelkének, irányítását vette, ahol első irodalmi szárnypróbálgatásait tette. Hálátlanságnak minősítettem, ha valaki az Iskola tagjai sorából kilépett ; az Intézet, az Iskola lekicsinylését láttam a hálátlanok e lépésében, amelyre sem a közp. papnevelő intézet, sem az Iskola soha rá nem szolgált, s amely csak az illetőket bélyegezte meg. . . Nagy örömmel értesültem a Nemes Iskola becses leveléből, hogy Tisztelendő Tagjai híven maradva a régi jelszóhoz „Istenünkért és Hazánkért“ új, a mai kornak megfelelő irányba terelték munkálkodásukat és életpályájukon elsősorban a szociális kérdés alapos tanulmányozását tűzték ki főfeladatukul. Ez nagyon helyes. A szociális kérdés korunk legégetőbb kérh 1905. ápr. 18.
