1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
£8 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. dése, s ha valakinek, úgy a papnak kell ezen kérdés megoldásában Isten adta tehetségével teljes szívével, teljes leikével, minden erejével közreműködnie. Ha ragályos betegség támad valahol, orvosokat, betegápolókat, gyógyszereket küldenek a kór helyére. Minél veszélyesebb, minél elterjedtebb a járvány, annál több orvosra van szükség. A szocializmus szellemi epidémia, korunk legsúlyosabb baja, mely hazánkban is, itt többé, ott kevésbbé, de mindenütt felütötte fejét. Ha valahol, úgy itt van helyén az intőszó : „Videant consules! ne detrimenti quid respublica capiat.“ Az egyház és a haza nagyjai elsősorban hivatvák haladéktalanul gyógyítólag, csillapítólag hatni, kellő orvosszerekről gondoskodni s azokat lelkiismeretesen alkalmazni — sőt kivétel nélkül mindenkinek szoros, lelkiismeretbeli kötelessége a kór gyógyításánál közreműködnie, elsősorban pedig a papoknak. Miért ? Mert a szocializmus a hívek legszentebb érdekeit veszélyezteti. Az Isten és oltár elleni küzdelmet írta ki vörös zászlajára, mikor a vallást in theoria privát üggyé degradálta, in praxi azonban a vallást gúnyolja és üldözi, a nemzetköziség tanával pedig aláássa a haza szeretetét s így megsemmisíti az emberekben a két legszebb eszményképet, melynek éltető, boldogító ereje minden józanul gondolkozó fő előtt ismeretes. A Nemes Iskola régi jelszava „Istenünkért és Hazánkért“ éppen azért a legszebb, legtalálóbb jelszó, amely az Iskola Tisztelendő Tagjait új működési körükben lelkesítheti s a szociális kérdés buzgó tanulmányozására serkentheti. Egy-két év, egyeseknél csak nehány hónap választja el Önöket, Főtisztelendő Uraim, a gyakorlati lelkipásztorkodástól. Higyjék el, hogy nem lehet az jóra való, szent hivatása magaslatán álló pap, aki a szociális kérdéssel nem törődik ; nem lehet az jó pásztor, akinek nincs érzéke ezen kérdés iránt, aki ölhetett kézzel nézi a báránybőrbe bújt farkasok garázdálkodását nyája körében. Azért azt mondom Önöknek a szociális kérdést illetőleg : „Discite nunc, — in cura animarum vero positi vigilate, obsecrate, increpate, opportune, importune 1“ Tanulják meg most megismerni a szociális kérdés minden csínját-bínját, hogy ismereteiknek hasznát vehessék az életben. Manapság okvetlenül kell,
