1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Albertus Magnus
ALBERTUS MAGNUS. 95’ új megindítást, gondolatot és irányt szolgáltattak és jelöltek meg. Ezt az ismeretanyagot azonban a nyugati tudósok csak nehéz megvitatások, kiválogatás és áthasonítás árán tehették magukévá. Az arabok az Aristoteles-télé bölcseletet, mint egyéb tudományukat az antik tudományból vették át Szíriában és Perzsiában s magúkkal hozták nyugatra, nevezetesen Hispániába. Nyugaton ellenben addigelé Aristotelesnek csak néhány logikai írása volt ismeretes Boethius fordításából. Plató írásaiból is csak töredékek voltak meg. Most azonban az arabok fordításai révén Aristoteles fontosabb művei egymásután eljutottak nyugatra, hasonlókép az Aristoteles műveihez írt kommentárok. Ehhez járultak még görög mathematikusok és csillagászok művei, mozlim és zsidó bölcselők arabs írásai, aminők voltak Alfarabi, Avicenna, Algazel, Averroes és a spanyol-zsidó Avicebron és Maimonides munkái. Az ismeretanyagnak nagy bősége, amely ily módon a nyugatra utat talált, nagy forrongást idézett elő a szellemekben. Nem volt könnyű feladat az eddigi ismereteketés a keresztény hitet az új ismeretekkel összeegyeztetni és őket szintézisbe hozni. Addigelé a keresztény nyugat theologiai és filozófiai spekulációja Szt. Ágoston szellemében és a tőle kijelölt utakon haladt. Már pedig Szt. Ágoston írásai minden sokoldalúságuk melleit sem tartalmaznalTféiépített bölcseleti rendszert. A hippói nagy elme gondokozása lényegében a platói bölcseletén nyugszik, amely Aristoteles empirikus szemléleti módjától sok lényeges pontban különbözik, és amit most Aristotelesből, az arabs és zsidó bölcselőkből felkínáltak, az pogány és mozlim tudománynak tűnt fel s el kell ismerni, hogy a nyugaton addigelé tanított bölcselet és a keresztény hit sokszoros ellentmondásban volt Aristoteles metaphysikájával és physikájával, még inkább Aristoteles arabs magyarázóinak neoplatonikus emanációs tanításával. Averroes azt tanította, hogy Is te rT'csak az eTso~1nöEgaTója világnak, nem pedig teremtője. Isten megismerése nem terjed ki az egyesre és az individuálisra ; ez tagadása az isteni gondviselésnek. A természet fölött áll az összes emberekben közös, istentől emanáit értelem, mely egyedül halhatatlan ; ez a tanítás ellentmond a keresztény tanításnak a
