1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Albertus Magnus

96'

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

személyes, egyéni halhatatlanságról. Minden a világon szükség- szerű okozati összefüggésből történik, ezzel szemben figyelembe sem jöhet az emberi szabad akarat. Az izlam vallását Aver- roes nem akarta megtámadni, azért kijelentette, hogy ami a theologiában igaz, az a bölcseletben téves lehet és megfordítva. Ezzel a tanítással a kétféle igazságról előre lemondott arról, hogy a hitnek és a tudásnak összhangzásban kell lennie.

Mindezt eleinte úgy tekintették, mint Aristoteles tanainak folyományát, s ezért az egyházi körök kezdetben teljes bizalmatlansággal tekintettek mindarra, ami az arabs és zsidó forrásokból, mint új bölcseleti tanítás a keresztény nyugatra eljutott. Ezekben a tanításokban szellemi rokonságot fedeztek fel azokkal a pantheistikus tévtanításokkal, melyek ez időtájban a nyugati keresztény világban felütötték a fejüket s amelyeknek emléke a chartres-i iskolához, Béne-i_Amatrich és dinant-i Dávid nevéhez fűződik. Ezt az irányt elitélte s egyben Aristoteles természetbölcseleti munkáinak tanulmányozását eltiltotta az 1210. évi párizsi zsinat. Ily módon még inkább növekedett a bizalmatlanság az új tudományosság iránt, s tekintélyes irányzat a konzervatív utakon tovább haladt lényegében Szt. Ágostonhoz ragaszkodva, és Aristotelesböl csak igen keveset átvéve. Ennek a konzervatív iránynak a XIII. században még nagynevű képviselői Halesi Alexander és Bonaventura. De az újnak ereje igen hatalmas volt.

t•# A fejlődő új tudományos szellem többé-kevésbbé túltette magát Aristoteles művei tanulmányozásának tilalmán s szorgalmasan olvasta és magyarázta a nagy görög bölcselőnek metafizikáját és természettudományi műveit, kritikailag tárgyalta Aristoteles arabs-zsidó kommentárjait s átvette belőle azt, amit elfogadhatónak talált. Ennek az iránynak úttörője Albertus Magnus volt. Ő volt a keresztény nyugaton az első, aki Aristoteles, az arabok és zsidók gondolatanyagát áttekinthetően hatalmas összefoglalásban egybegyüjtötte. Biztos és éles tekintettel felismerte, hogy az újból mit és mennyit lehet a keresztény vallással és spekulációval asszimilálni, s mit kell belőle leküzdeni. Albert munkájának voltak már előfutárai, de a nagy, elvi egyetemleges megvitatás még hiányzott. Ehhez a