1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Albertus Magnus
92* JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. törője volt s irányt mutatott. Húsz éven át a rend különböző németországi főiskoláin: Kölnben, Hildesheimban, Freiburgban, Regensburgban, Strassburgban mint lector működött. Ez alatt az idő alatt hatolt bele elmélyedő tanulmányokkal Aristoteles munkáinak ismeretébe és megértésébe, úgy hogy mikor 1245- ben a párizsi egyetem egyik tanszékét elfoglalta, az 1248-ig tartó párizsi tanári működése idején keletkezett munkái, a Summa de creaturis és a Kommentárja a Sententiákhoz már arról tanúskodnak, hogy szerzőjük alaposan ismeri a nagy görög bölcselő műveit. 1248-ban ismét Németországban találjuk, négy éven át a domonkosrendnek kölni studium generaléján tanít, s mikor ez időben a nagy mesternek lábainál ül az akkori idő tanulni vágyó ifjúságának szine-java, tanítványai közt találjuk Aquinói szt. Tamást is, aki szorgalmasan jegyzi tanárának előadásait a Nikomachos-féle ethikáról. Bár életének java részét kolostori cellában és tanári katedrán töltötte s tudományos munkái egész tekintélyes könyvtárrá növekedtek, nagyszabású egyénisége azonban nemcsak a tudományos világban volt elismert tekintély, hanem a közéletben is, úgy az egyházi, mint a politikai ügyekben. 1254-ben a németországi domonkosrendnek tartományfőnöke lett s mint ilyen eréllyel és szeretettel vette gondozásába a rendjének németországi kolostorait és egyúttal szigorúsággal őrködött a rendi szabályok megtartásán. 1256-ban Anagniban járt a pápai udvarban, hol a kolduló rendek tanító tevékenységeit megvédelmezte St. Amouri Vilmos támadásai ellen és rámutatott az arabs bölcselet veszedelmeire. 1258—1260 ismét Kölnben tanított, akkor aztán a pápa kívánságára átvette a lelki és anyagi válságba jutott regens- burgi egyházmegye főpásztori kormányzását. A püspöki méltóságra emelve, székvárosába mint a békehirnöke jött. Regensburg városa az utolsó hohenstaufi sarj, a kiskorú Konradin uralkodása és az interregnum szomorú idejében, mint egész Németország, rendkívül sokat szenvedett. A háború végigszántott a püspöki városon és az egyházmegyén, s mikor Albertus Magnus elődje a küzdelmes harcokba belefáradva lemondott, a regensburgi egyházmegye az erkölcsi és gazdasági tönk szé
