1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A legrégibb írott emlék Szűz Mária haláláról és mennybemeneteléről
66’ JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. apostolok sorában van. Érthető a latin B) recensio régebbi kiadásainak megjegyzése, hogy a 8. fejezettől kezdve a könyv végéig olvasható részlet elhagyandó, mert oly állításokat tartalmaz, melyek Melito szárdeszi püspökhöz méltatlanok volnának és az Apostolok Cselekedeteinek könyvével ellenkeznek. Még kevesebb hitelt érdemelnek a szír szövegalak kiegészítései. Hihetetlen, hogy Szűz Mária naponkint sírt volna szent Fia sírjánál, holott látta dicsőséges mennybemenetelét. A történelem nem ismer olyan palesztinai helytartót sem, aki a keresztények iránt oly nagy jóindulattal lett volna, mint ahogy azt a szír szöveg 111. könyve elbeszéli. Mindezekben a Transitus Mariae jellege megegyezik a többi apokrif iratéval, melyeknek történelmi értékük nincsen, de dogmatörténeti szempontból érdekes emlékek. die göttliche Geschichte des Lebens der seligsten Jungfrau Mariae. Regensburg, 1857.), sőt napjainkban a konnersreuthi Neumann Terézia kinyilatkoztatásai is ellentmondanak Emmerich Katalinnak. A hasonlóság Emmerich Katalin leírása és a múlt században kiásott efezusi ház közt nem teljes ; egyébként is az egyszerű keleti házak közt ma is alig van különbség. Sokkal erősebb érvek támogatják azt a véleményt, hogy Szűz Mária nem hagyta el Jeruzsálemet földi életében, és onnan költözött az örök dicsőségbe. — a) A III. század idején Apollonius a katafrígok eretnekségét cáfolva „a régiek hagyományára“ hivatkozik és azt állítja, hogy az apostolok tizenkét évig együtt tanítottak Jeruzsálemben. (Eusebius, Historia Eccísiastica V. 18.) ; hasonlót mond Alexandriai Kelemen is (Stromateis VI. 5.) — b) A Transitus Mariae, az első írott emlék, mely Szűz Mária halálét és mennybemenetelét előadja, a Boldogságos Szűz elszenderülését Jeruzsálembe teszi. — c) Szt. Epifénius határozottan az mondja, hogy Szűz Mária nem volt Szent Jánossal ázsiai útjában. (Haer. 78, 11.) — d) Amit a Transitus Mariae tanúi közt Damaszkusi Szent Jánosról, az ál-Areopagita Szent Dénesről és Euthymiusról mondtunk, szintén a jeruzsálemi hagyomány mellett bizonyít. — e) 453 és 458. közt Jeruzsálemben az Olajfák hegyének lábánál templom épült Szűz Mária sírja felett, hol szent teste három napig pihent volt : a templom búcsúját augusztus 15-én tartották. — f) Toursi Szent Gergely (1. a Transitus tanúi közt), a VII. és Vili. századnak, valamint a keresztesek korának írói egyaránt a jeruzsálemi hagyomány mellett tanúskodnak. A VII. század óta a mai Sión hegyét (Jeruzsálem nyugati dombjának déli részét) tekintik Szűz Mária elszenderülése helyének, hol jelenleg a gyönyörű Dorroitió-templom áll. (V. ö. Modestus jeruzsálemi püspök beszédét Szűz Mária mennybeviteléről. Migne, Patrologia Graeca LXXXVI. 3288—3300.) — g) Döntő érvet ad a chronologia. Az efezusi keresztény egyházat Szent Pál alapította meg, midőn harmadik nagy apostoli útjában két évnél tovább időzött Asia provincia fővárosában (55—57) ; odaérkezése eló'tt Efezus még teljesen pogány város volt. Szent János sem Szent Pál életében, sem Timóteusnak, Efezus első püspökének halála előtt nem ment Eíezusba, hanem valószínűleg csak 70. körül, a nagy zsidó háború idejében. Ámde ekkor a Boldogságos Szűz már közel kilencven éves lett volna, holott a régi írók szerint hatvanhárom, vagy hetvenhárom éves korában végezte be földi életét. (így csoportosítja a két vélemény érveit Székely I. i. m.)
