1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A legrégibb írott emlék Szűz Mária haláláról és mennybemeneteléről
TRANSITUS MARIAE. 65* Egyébként azonban a Transitus Mariae történelmi és idő- tani állításai minden alap nélkül valók. A görög és a latin recensiók szerint Szűz Mária halála és mennybemenetele az Üdvözítő mennybemenetelét követő esztendőbe esik, és az elbeszélés szerint az apostolok mégis már az egész világon hirdetik az evangéliumot, sőt egyesek közülök már a vértanú- ság koronáját is elnyerték. Ugyanekkor már Szent Pál is az b) A 431. évi efezusi zsinat levele Konstantinápoly papságához és híveihez azt mondja, hogy Efezusban a Boldogságos Szűznek híres temploma áll és Nestoriust épen Efezusban kárhoztatták, „hol a theologus János és Isten Anyja (élt)“. — c) A VI. század közepéig az írók mitsem szólnak Szűz Mária jeruzsálemi sírjáról ; Eusebius, jeruzsálemi Szent Cirill, Szent Jeromos, Szent Epifánius, a IV. század jeruzsálemi zarándokai erről hallgatnak. — d) Az efezusi (aja-szoluki) (szakadár) keresztények közt mindmáig él az a hagyomány, hogy Szűz Mária Efezusban halt meg. Ennek a hagyománynak első tanúja, ki Szűz Mária efezusi sírjáról beszél, Abulfaragius (Barhebraeus) XIII. századbeli jakobita püspök, ki szerint Szt. János a Boldogságos Szüzet Pat- mosz szigetére is magával vitte és halála után Efezusban ismeretlen helyen eltemette. (Assemani, Bibliotheca Orientalis. Róma, 1719—1728. III. 318. 1.) — e) Emmerich Katalin (t 1824.) látomásai, melyeket Brentano Kelemen foglalt írásba, részletesen leírják Szűz Mária efezusi házét, melyhez hasonló a múlt század folyamán ott végzett ásatások alkalmával tényleg napfényre került, — valamint a Boldogságos Szűz temetését is. (Leben der heiligen Jungfrau Maria, nach den Betrachtungen der gottseligen Anna Katharina Emmerich. München, 1852. 420—462. — Das arme Leben und bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi und seiner heiligsten Mutter Maria, — nach den Gesichten der gottseligen A. K. Emmerich. Nach den Tagebüchern des Clemens Brentano. Regensburg, 1890. III. kiadás, 1113—1128. 1.) Ámde ezek az érvek nem bírnak döntő erővel. — a) Flavius Lucius Dexter Chornicon-jában a Szt. János és Szűz Mária efezusi útjáról szóló részlet valószínűleg betoldás és különben is ott csak Szűz Mária efezusi Útjáról, nem pedig haláláról van szó. — b) Az efezusi zsinat levele nem csalhatatlan hi\ atalos egyházi nyilatkozat. Egyébként a II. században Efezusban még semmiféle hagyomány sem volt ismeretes orra nézve, hogy a Boldogságos Szűz ott fejezte volna be földi életét. Szent Polykrates efezusi püspök levele Szt. Viktor pápához (192—202) felsorolja „Ázsia csillagait“, de köztük nem említi Szűz Móriét. A Boldogságos Szűz tiszteletére a IV. azázadban már Betlehemben és Názóretben is épültek nagyszerű templomok, tehát oz efezusi Szűz Mária-templom semmit sem bizonyít a Bold. Szűz halála helyének kérdésében. Hogy Szűz Mária tisztelete különös módon is virult Efezusban, azon a helyen, ahol Szent János apostol oly hosszú ideig működött, azon senki sem lepődhetik meg. — c) Az írók hallgatása a VI. századig nem teljes, de nem is perdöntő, mert nem volt alkalmuk Szűz Mária sírjáról beszélni ; a IV. századbeli jeruzsálemi zarándokok hallgatása is csak azt mutatja, hogy Szűz Mária elszenderülésének és sírjának helyén akkor még nem állott semmiféle szentély sem. — d) A mai efezusi szakadár keresztények közt élő hagyománynak nincs bizonyító ereje, mert az efezusi egyházat a törökök teljesen elpusztították, s az ottani történeti hagyomány évszázadokra megszakadt. — e) Magán-kinyilatkoztatások ezt a történelmi kérdést nem oldhatják meg. Különben is Szent Brigitta (XIV, század) (Der Katholik. Mainz, 1897. II. 440.) és Maria Agreda (t 1665.) látomásai (L. Clarus, Die geheimnisvolle Stadt Gottes, oder 5
