P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

EMBER ÉS AZ ÉLET.

Emberek.

Kezdettől fogva rejtély volt és rejtély marad az ember önönmagának. Az emberiség mesebeli szfinksz, aki majd pokolbeli démon alakjában jelenik meg, majd pedig mint mosolygó, angyalarcú, természetfölötti tünemény. Valóban ez az embernek a képmása, amelyben gyakran ördög és angyal csodálatos keverékben egyesül.

Titok az ember ! És az emberi lélek tanácstalanul áll nemcsak a nagy világ külső problémái és kérdései, hanem még inkább a saját benső kis világa előtt, miként a gyermek az elvarázsolt kert titkos útvesztőiben. Önmaga, mint a legnagyobb rejtély a világ rejtélyeinek kuszáit bűvkörében, tépelődve keresi a feleletet, vagy pedig ámítja önmagát rejtélyes könnyelműséggel.

örvény-mély talányt az ember Könnyű szívvel lép keresztül,

Mint vízi pók, mely a tenger Kék hullámán táncra perdül.

Mondd csak vándor: hova indulsz,

Honnan jöttél mondjad — : érted?

Mi célja e vándorúinak,

Mire jók a szenvedések?