P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

64

Emberszív, mély vagy, hegyeknek Szakadékjainál mélyebb ;

Emberszív, több a talányod,

Mint a tenger mélységének.

(Dreizehnlinden,)

Titok az ember!

Minden egyes emberi élet egy regény, telve megrendítő tragikummal, kacagtató komikummal és gyengéd lírával. Mint valami színházban ker- getőznek a jelenetek őrült zűrzavarossággal: szerencse és szerencsétlenség, siker és sikertelenség, öröm és bánat, véletlen és számítás, meglepetés és csalódás, béke és háború, vereség és győzelem, erény és bűn, nemes és aljas, szeretet és gyűlölet, angyal és ördög, mennyország és pokol, míg végre vala’nára egy engesztelő végjelenet minden csomót kibogoz, minden ellentétet kiegyenlít, minden jót megjutalmaz, — ha a vége jó, minden jó.

Emberi szív, mihez hasonlítsalak? Majd csendben pihen az öröm és szeretet tiszta napsugarában, mint a mesebeli tó a boldogság szigetén, amelynek életvize örök ifjúságot ád és mérhetetlen kincseket rejteget; majd háborog, mint a vadul felkorbácsolt tenger és önmagát és minden létezőt a kétségbeesés sziklazátonyain akar szétzúzni ; majd irtózatosan és vészjóslóan forr, mint az izzó lávatenger — tele tűzzel és kénnel — és jaj annak, kit a gyűlöletnek, méregnek, bűnnek ez a pokoli tüze a közelben talál !

Az emberi szellem az isteni értelem napsugara-