P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
53 bennünket a saját képére, mely fönséges és isteni.“1 Mihelyt a lélek türelmes és alázatos küzködé- sében megszerezte magának az Istentől az imád- ságos lelkűiét nagy kegyelmét, föltartóztathatlanul halad előre a megvilágosítás útján az igaz benső élet és az állandó Istenközösség fönséges napbirodalmába. Könnyedén elsajátítja az elmélkedő imádságot, bensőséget, mélységes összeszedettsé- get, magát állandóan Isten elé helyezi, külsőleg és belsőleg egészen átadja magát Isten szent szolgálatára, Istenben elmerül és vele egyesül s mintegy az Istenben való mennyei életnek pirkadásával megvilágosodik és boldoggá lesz.j Ilyen imádságos élet által hatalmasan fejlődik a keresztény erény és élet, vagy jobban mondva az erény gyümölcsei maguktól érlelődnek ebben a mennyei napsütésben és természetfölötti levegőben. Az erénygyakorlatokban ismeri föl a lélek az ő ideigvaló és örökkétartó legfontosabb és legszentebb céljait, az eszmény, hogy szentekké legyünk, legyőz minden tétovázást, minden érzékenységet és kicsinyeskedést, erőteljes és diadalmas energiákat fakaszt, amelyek az erényekben való előrehaladásban hathatósan segítenek. A három isteni erény napjának hármas arany csillagzata mint vezércsillag ragyog előttünk a megvilágosodás felfelé vivő útján. A hit isteni erénye természetfölötti mennyei fénnyel tölti el a lelket; általa a kereszténység messze távlatai nyílnak meg 1 Meschler S. : Die Grundlehren des geistlichen Leben».