P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
52 Ez a külső kerete az imának különösen kezdő és meginduló léieknél bizonyul szükségesnek, hogy kifejlessze és megőrizze az „imádságos lelkületet“. Az imádság nagyrabecsülése, az imádság szükségességéről való gyakorlati meggyőződés és az imádság mindenható erejébe vetett bizalom, ez az imádság szelleme. Ez az imádságos lelkűiét egyike a lelkiélet legbecsesebb kegyelmeinek, sőt minden kegyelem alapja, minden jónak betetőzése és kezdete, minden eszköznek eszköze. A katekizmusban van az imáról egy aranykeretbe illő szó. Azt mondja, hogy az ima mennyei és isteni lelkületűvé tesz. Bölcsekkel érintkezve bölcsek, Istennel érintkezve Istenhez hasonlóak leszünk gondolkozásunkban, életelveinkben, érzületünkben, szavainkban és szándékainkban. Egyre jobban az ő képére alakulunk. Mindez csöndben, lassan és észrevétlenül, de annál alaposabban és maradandóbban történik. Ha még annyira világias szelleműek vagyunk is, mind jobban és jobban megváltozik a gondolkodásunk, kicserélődik szívünk. Ami azelőtt nehéz, keserves és ellenszenves volt, az most könnyű, édes és kívánatos lesz; a világ amely megbabonázott azelőtt, most elveszti minden varázsát, csak az Isten és az örökkévalóság a nagy és kívánatos. Ez az igaz, alapos győzelem földhözragadt természetünk fölött. Ez a hatása a kitartó imádságnak és az ezt követő kegyelemnek, melyet az ima magával hoz ... Átalakít és átgyúr minket Isten, aki teremtett bennünket ; és másodszor is kialakít