P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

45

mondásnak önkéntes poklán és tisztítótüzén keresztül szabadulunk meg bűnnel és hibákkal telt énünktől. Ő maga hősies, áldozatos lelkű volt, de azért az érzékies önszeretet mindenféle hamis káprá- zattal neki is kínálgatta, ajánlgatta a „szenvedés és fáradság nélkül való jámbor életet“. Az örök bölcseség azonban így szólt lelkében : „Aki egy sima halat, például egy angolnát a farkánál akar megfogni, vagy aki szent életet akar lanyhán elkezdeni, nagyon csalódik ; mert azt gondolja, hogy megfogta, pedig már ki is siklott kezei közül. Továbbá, aki egy elkényeztetett, makrancos testet gyengédséggel akar legyőzni, annak alapos türelmének kell lenni. Aki a világot akarja bírni és egyben Istent tökéletesen szolgálni, az lehetetlen dolgokat akar és Isten tanát hamisítja meg.

Ez a szent keresztesháború kemény és nehéz áldozatokat kíván, hogy a saját magamagunk lelki birodalmát elfoglaljuk; örökös küzdelem a megszokott bűnök és kísértések ellen, főhibánk] és oly sok más becézett tökéletlenségünk kilencfejű sárkánya ellen. Nem csoda, ha az elcsüggedt léleknek néhanapján különleges buzdításra és felbátorításra is van szüksége a lelki harcban, ahogy egykor Seuse Henrikkel történt. Egyszer a vidékre indult prédikálni. Hajón ment a bodeni tavon és egy helyes külsejű fiatalember volt az utasok között. Hozzá fordulva megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása. Azt felelte, hogy barangoló lovag, aki az uraknak szokott rendezni harci játékokat. Seuse megkérdezte, mi a jutalmuk a győzőknek.