P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

i

ELŐSZÓ.

Az 1925-ik év szent idő, szent esztendő. A zarándokoknak ezrei jártak tőlünk is az örök városban : Rómában. Gyakran mondották, hogy amikor először meglátták a szent Péter-bazilikát, csalódtak; nagyobbat, hatalmasabbat vártak. Mikor azonban közelebbről jól megnézték, a csalódásból csodálat lett, mert csak látszat volt ami, megcsalta őket. Az összhang, az arányosság, a harmónia szárnyakat adott az anyagnak, hogy szinte lebegni látszott a hatalmas épület, oly könnyedén állott.

Nem akarom egy vonalra állítani szerény kiadványunk szerzőjét a világ legnagyobb bazilikájának híres művészeivel, a hasonlatot csak e gondolat kedvéért mondtam : mily fontos és szép, még kisebb dolgokban is az arányosság, az összhang.

Szerzőnk műve három arányos részből áll. Az egyes részek pompás harmóniában csengenek össze.

Az első rész hangulatkeltő ; mintha öntudatra akarná ébreszteni a lelket. Az Isten nélküli szomorú élet leírásával valamiképen megsejtetni igyekszik az örök hontalanság kínos érzetét, a hazátlan lélek gyászos életét: „A világ nap nélkül, az éj-