Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
98 Anclor sorra mutogatja barátjának, ki meg*- látogatta, azokat a leveleket, melyeket tóle kapott és megőrzött. A barát azonban merev mosollyal másra tereli a beszédet. Hihetőleg pusztán szerénységből, mert nem akarja e!= fogadni azt a megtiszteltetést, hogy ő, vagy levele ekkora figyelmességet érdemelt volna. De ha már ennyire szerény, miért jut mindjárt eszébe a kitüntetés, melyben részesült,- miért nem inkább a bensőséges szeretet, mellyel barátja értékesnek tart mindent, ami tőle származik ? — Kétségkívül szebb színben tűnnék fel, hogyha, barátjának ragaszkodása hatotta volna meg. így azonban elárulja, hogy a levelek által saját személyét látta kiemelve s azért kénytelen=ke!letlen szerénységből vonult vissza énjével. 81. A gyónás nagyon nagy veszedelme az ön= szeretetnek. Hogyan lehet itt megmenekülni? Az önszeretet első kísérlete az, hogy általán nosságban akar gyónni,- vagyis csak annyit akar beismerni, hogy vétkezett gondolattal, szóval, cselekedettel és a jónak elmulasztásán 80.
