Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
99 val. De ki ne ismerné ezt el róla? Csakhogy ez nem elegendő és a vétkeket egyenkint kell megvallani. Tehát hogyan segít magán az ön» szeretet? Csak a gyakori, minden emberben közös gyarlóságokat fogja bevallani, a tulajdonképen megszégyenítő bűnt ellenben elhallgatja, vagy pedig minden súlyos bűnhöz hozzá- raz valami mentséget vagy szépítgetést. Esetleg nagyon is részletező, alapos lelkiismeret- vizsgálatról tanúskodó vallomást fog tenni úgy, hogy a gyóntatóatya kénytelen lesz magának megvallani, hogy ilyen alapos, világos és rendszeres bűnvallomást csak ritkán hallott. Talán idegen gyóntatóhoz megy, vagy olyanhoz, aki szó nélkül meghallgatja és komoly szemrehányást nem tesz, vagy hajnalban, esetleg szürkületkor megy gyónni s bizonyára máskor sem fog a gyóntatóatyával szívesen találkozni. — Csakhogy az a kérdés : nem ámítjuk-e magunkat alaposan, ha azt hisszük, hogy ilyen gyónás után megigazultan távozunk otthonunkba? 82. Én háladatos vagyok. Sokszor elmondom : »Köszönöm neked, jó Istenem, minden ételemet, italomat ,• köszönöm egészségemet, köszö7*
