Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
49 Egy cseléd panaszkodik uraságára, hogy alkalmazottaitól mindent sajnál, tőlük sokat követel, kevés fizetést ad és rosszul élelmezi őket stb. Lehet, hogy van oka a panaszra,- nem tudom. Azt azonban látom, hogy irigy szemmel néz urának jólétére és elégedetlen, hogy neki szolgálnia kell, míg mások az asztalnál ülnek és magukat kiszolgáltatják. Vájjon ez a cseléd ezzel az érzülettel és gondolko« zásmóddal, mely nagyon távol van attól, hogy alázatosan és Isten akaratát teljesítve szolgáljon, vájjon, mondom ez a cseléd gondoláé arra, hogyha szolga helyett úr lett volna belőle, nem lett voina«e sokkal fukarabb és keményebb, mint amilyen az uraság, akire panaszkodik ? 27. Egy jámbor hölgy sokat beszél Isten szent« jeinek benső életéről. Magasztalja, hogy mily édes, az Úr betérése a lélekbe és mily túláradó az O vigasztalása. Panaszkodik, hogy a vi« lágnak erről nincsen fogalma és előtte Istennek a szentírásban és az ember bensőjében tett kinyi« latkoztatásai mélyen el vannak rejtve. De hát mit akar magasztalásával és panaszkodásával? 26. 4
