Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

123

azelőtt. Valószínűleg egy szerencsétlen órában visszaesett és miután most azt gondolta, hogy sok és nagy megerőltetése hiába volt, elvesztette reménységét, hogy a szenvedélyét valaha is le tudja győzni és a kétség karjaiba esett. De ha ez történik a zöldelő fával, mi történik a szárazzal,1 vagyis azokkal, akik bár sokszor tesznek elhatározásokat a javulásra, sohasem jutnak a végrehajtásnak még csak első, komoly lépéséig sem ?

108.

Bárcsak sohasem kellene cselédet tartanom, sóhajt fel egy úriasszony. Ki sem lehet mondani, mily hanyagok, gondatlanok, gorom» bák, önfejűek, semmi ragaszkodás bennük az uraságuk iránt, semmit sem törődnek gazdájuk érdekével. Rossz szellem uralkodik ma a cselédség közt, mondja. Ez a népség műveletlen családokból származott, durván nőtt fel és egymást rontják el. Sajnos, nagyon sok hiba van a cselédek nevelése körül. — Nos, ebben valóban igaza van Paula úrnőnek, hogy a cselédeknek igen hiányos a nevelésük, ám nagyon téved annak megítélésében, kinek bű*

1 Lk. 23, 31.