Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

124

néü! kell a rossz nevelést felróni. Mert nem veszi észre és elfelejti, hogy ép az uraságok azok, akiket Isten elsősorban rendelt nevelőikül és hogy Paula úrnő maga az, aki azt a hivatást nyerte, hogy cselédjének a hibáit megjavítsa. És most hogy állunk az ő nevelésével és végül is mennyire igazak azok a panaszok, amelyeket felhoz? Talán oly gyengeségei vannak, amelyek cselédje előtt nem ismeretlenek és így cselédje nem tiszteli annyira, hogy szavának és akaratának tekintélye legyen. Tál Ián a tanításban és irányításban hiányzik nála a türelem és szelídség, amely készséges meghallgatásra talál, meggyőz és megnyer. Feddése tán ellenkezőleg csípős, érdes és végnélküli s azért inkább elkeserít, mint megjavít. Talán fukar is, megszokta, hogy sokat követeljen és keveset adjon s ezáltal elégedetlenséget, hanyagságot nevel. Talán rideg szolgálójával szemben, részvétlen, gőgös, nem törődik ennek ügye-bajával, nevezetesen betegség esetén, vagy más nehéz helyzetben részvétlen és megtagadja segítségét. Magától értetődik, hogy ép oly kevés szeretette talál, mint amennyi az ő szívében van és amennyit mutat. Talán elmulasztja a cseléd jámborságának ápolását is, amelyen végtére is cselédje