Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

117

ság, a bántalomnak szelíd tűrése, embertársaik bajának észrevevése s szívélyes, tettekben megnyilvánuló részvét, szorgalom és munka- szeretet önmagukért és másokért, stb. Ha ezek hiányoznak, akkor jó véleményemet visszavonom és ők is csak ámítják magukat jámborságukat illetőleg.

104.

Vannak testvérek és közeli rokonok, kik ellenségként állanak egymással szemben. Miért? Valami örökség miatt,- az egyik fél azt hiszi, hogy a másik megrövidítette, vagy valóban meg is rövidült. Nos, bizonyára jelentékeny összegről van szó. Dehogy. — Akkor talán szegények, kiknek minden csekélység elvesztése nagyon fáj ? Szó sincs róla. — De, hát akkor miért elkeseredett ellenségek? O. a vér kötelékei erősek, de még sokkal erősebbek az önérdek kötelékei. Lehet, hogy az örökséghagyó részrehajlásáról, a bíró igazságtalanságáról, az ellenfél csalfaságáról és álnokságáról panaszkodnak és ezeket hozzák fel gyűlölködésük igazolására, de végtére is az ideiglenes javakhoz való mértéktelen ragaszkodás szülte és táplálta ellenséges érzületüket. Különben is semmi sem közönségesebb,